Tengerpart: Február röviden

A hónap fő hire, hogy kiderült, hogy mivel Yoshiaki-ék nem találtak itt Dublinban új lakást (ahol laktak az beázott és a landlord leszarta), úgy döntöttek, elköltöznek Vietnámba. Nagyon rosszul esett mindnyájunknak ez a hir, Peti (és Hugo) imádja Yoshi-t és Norikát is, Palika szintén szeretett játszani Norikával és én is nagyon birom Sung-ot, az anyukát. Olyan kis cuki család az övék, egyszerű, de nagyszerű. Három vicces gyerek, szótlan, magas apuka és örökké mosolygós, kedves anyuka, aki úgy képes mindig kedves lenni, hogy nem irritál ezzel, mert látszik rajta, hogy belülről fakad a jószivűsége, nem megjátsza. Mivel február 15 volt Yoshi utolsó napja a suliban, próbáltunk minél többet kihozni ebből a két hétből. Egy csütörtökön például elmentünk bowlingozni páran: Yoshiék, Hugo-ék, Callum és mi hárman. (4 anyuka és 10 gyerek haha) A gyerekek roppant boldogan gurigatták a golyókat, nagyon élvezték az egészet. Rákövetkező hétfőn suli után playdate-n voltak nálunk Yoshiaki-ék, majd 16-án szombaton végképp elbúcsúztunk: fél 11kor találkoztunk a suli előtt, majd némi foci és rohangálás után beültünk a Burger King-be enni egy utolsót. Nagyon szomorúak voltunk, hogy el kell válnunk, mindketten (mármint Sung és én) pityeregtünk is párszor, ha szóba került a költözés, de bizom benne, hogy ott jobban élnek majd, mint itt, ahol tudtak megtelepedni... A legszomorúbb amúgy, hogy mivel nagyon gyorsan kellett lerendezniük a költözést, kaptunk tőlük két flicker-t és egy 20as bicajt is. A flicker-eken látszik, hogy használták már őket, de a bicaj szinte vadi új... Persze felfoghatjuk úgy is, hogy igy mindig emlékezni fogunk rájuk, de na, jobb lett volna, ha maradnak és mi veszünk Pipinek bicót a szülinapjára...
Ami az egyéb programokat illeti, ebben a hónapban kicsit több játszóra jutottunk el hétvégenként, mint januárban, de azért igy is volt pár hétvégi nap, mikor ezért vagy azért, de nem játszótereztünk. 2-án pl Palika buliba ment: Josh 5. szülinapját ünnepeltük a nagyapja házánál. Vicces módon a "gyerekszórakoztató" néni ugyanaz volt, mint nyáron Sisi party-ján, de ez a gyerekeknek nem nagyon tűnt fel. Cuki néni volt amúgy, annál is inkább, mert imádta Palikát, feltűnően sokszor szólt hozzá, sokszor szólitotta fel és neki adott egyedül két lufit, mig a többieknek csak egy járt... A party amúgy igen érdekes volt, mert a gyerekek se inni, se enni nem kaptak semmit egy icipici szelet tortán kivül és még party bag sem volt, amit páran nehezményeztek is haha. A party-n kivül egy vasárnap eljutottunk a Foothills Cafe-ba is, ami Dublin egyetlen 100% gm sütizője. Nem vagyok nagyigényű, örülök, hogy legalább egy ilyen hely van, de azért valljuk be, nem egy nagy kávézóról van szó, konkrétan négyen alig tudtunk leülni... A kinálat sem volt túl nagy, volt egy fajta muffin, scone és két piskóta jellegű süti, az egyik kávés, a másik talán valami gyümölcsös izesitéssel és hát ennyi. Sanyarú helyzetemet jól jellemzi, hogy látva ezt a négy féle sütit, én majd' elsirtam magam, hogy ilyen van, pedig hát hol van ez a pesti kinálathoz képest?!
A hónapban egyébként látogatónk is akadt: Nagyi február 13-tól 25ig itt volt. A gyerekeknek midterm break-jük volt 16 és 20 között, igy hárman is tudtuk őket szórakoztatni, mivel T. többször kivett fél-fél napot. Az igazat megvallva nem csináltunk nagyon sok fancy dolgot a szünetben, egyrészt mert elég hideg volt, másrészt meg mert meguntam, hogy én vagyok a programhajcsár és mindenki úgy tesz, mintha nekem tenne szivességet azzal, ha kimozdul a házból...
Csütörtök-péntek a fiúk még suliban és oviban voltak, mi pedig felnőttprogramként eljutottunk - a lengyel boltba hahaha. (Itt kaptam a pofavágást, miért hozatok otthonról fahéjat, mikor a lengyeleknél is van - ja, csak éppen nyomokban gluténos, de kit érdekel nyilván, én vagyok a hülye, hogy nem akarok csak gm fűszereket használni... Hagyjuk...)
Szombaton tehát Yoshiékkal találkoztam délelőtt, este pedig T-vel közös programként elmentünk Bencéékhez kártyázni. Sajnos kiderült, hogy áprilisban költöznek vissza Barcelona-ba, szóval ennyit bimbódzó barátságunkról. Yoshiék távozása után elég rosszul érintett ez a hir, marha nagy, hogy ha külföldön nagy nehezen közelebb kerülsz valakihez, akkor egy idő után igy is úgy is kiderül, hogy lelép... Na mindegy.
Vasárnap volt a hónap kirándulása: elmentünk az Ardgillan Castle-ba. ("Jajjj, de messze van ez a hely... Miért megyünk ilyen messzire?" a háttérből...) A szokásos köröket futottuk végig: játszóztunk, sütiztünk (volt gm csokitorta yaaay) és megnéztük a kastélyt. Az ebéd kérdésén megint volt egy kis összezördülésünk, mert T. nyilván pizzát javasolt, én meg húztam a szám, hogy no ne már, mert 1) ne zabáljanak már előttem pizzát, ha lehet 2) rohadtul hizlal ~~az a szar,~~ semmi szükség nincs rá, hogy a gyerekek azt higyjék, a pizza normális ebéd. Persze megint én voltam a kibirhatatlan hárpia, de kezdem megszokni.
Hétfőn - kedden Dun Laoghaire-ben illetve a kukacos játszón voltunk délelőtt a gyerekekkel meg Nagyival, kedden délután pedig a Dunnes-ben romantikáztunk (= vásároltunk) T-vel.
Szerda reggel sehova sem vittem a csapatot, délre mentem ugyanis T-ért és elmentünk az IKEA-ba elkölteni a fenyőfavételkor kapott €20-nkat. Egész jók voltunk, alig költöttünk többet, mint a voucher és az étteremben sem hagytunk ott a gatyánkat, ugyanis csak sütiztünk egyet. (A kávé - tea ingyen van ugye az IKEA kártyával.)
Csütörtök volt a hetünk fénypontja, bevittem ugyanis a fiúkat a Céghez és ezúttal Hugo is csatlakozott hozzánk. Tök jó kis buli volt, ebédeltünk, megmutogattunk egy csomó dolgot Hugo-nak, majd együtt hazasétáltunk hozzánk. Vicki csak 5 körül jött Hugo-ért, igy a fiúknak volt egy kis extra playdate-jük, klassz volt.
Pénteken T. egész nap szabin volt, hogy "kirándulhassunk". Nagy nehezen eldöntöttük, hogy a Newbridge House-hoz megyünk, Groupon-on vettünk is olcsóbb belépőjegyeket, erre mikor odaértünk, kiderült, hogy csak hétvégén lehet bemenni a házba, hétköznap zárva vannak... (A honlapot előtte direkt csekkoltam, egy szó sem esett erről, 7 days a week nekem azt sugallja, hogy egész héten nyitva vannak, de hagyjuk...) Leforrázva játszóztunk tehát egy keveset (elég hideg volt), majd beültünk sütizni a tömött és koszos kávézóba, ahol mindenki kapott egy-egy nyomi sütit (én persze csak egy csokit kaptam megint, mert semmi más nem volt gm) és a felnőtteknek járt egy-egy kávé vagy tea is... (€26 volt az egész, durva) Délután még letakaritottuk a konyhaszekrényeket és nagyjából ennyi volt a gyerekek midterm break-je.
A hétvégén már semmi különös nem volt (végképp elvesztettem a motivációmat, hogy kitaláljak bármit, a többieknek meg minden jó): szombaton a fiúk Nagyival Herbert Parkoztak, mi meg délután vásároltunk T-vel Blackrockban. Vasárnap elképzelésem sincs, mit csináltunk, mivel egy képem sincs a napról, gyanitom, hogy semmit haha.
A hétfő számomra vásárlással, Nagyinak pedig pakolással telt, a fiúk meg visszatértek a normális kerékvágásba hálistennek. Hát igy telt február, ez a rövid, de bizonyos értelemben iszonyú hosszú hónap...

Képek: