Megőrjít a degmók. Mindig, mindig, mindig arra a részre csinál, amit lehetetlen porszívóval takarítani... Feltettem egy akadályt, hogy ne ugorjon arra a támasztékra, de leveri. Öt percenként leveri. Én felteszem, ő leveri. És röhög. Az akadály pedig akkorát szól, hogy a macska is felkapja a fejét, hogy miva, miva?! Ja és folyton csiporog. Már a degu.
Ja, tegnap megnéztük kb. hatodszorra a Jól áll neki a halál-t... Egyik legjobb film szerintem, szavaztam is rá...
Az ablak mellett (árnyékban) lévő hőmérő 35 fokot mutat. Azt hiszem megdőlt a 140 éves melegrekord ma... Borzasztó nyomasztó a hőség, de a házban semmi gáz nincs, a macis (orosz) hőmérőnk, ami télen nem bírt a 18 fokról elmozdulni, most 25 fokon áll. Kibírható. Az a baj, hogy "én, mint olyan" örülök ennek az időnek, örülök, hogy jön a nyár, hogy kánikula van, hogy tűz a nap, hogy nem mozdul a levegő, DE. Aggódom Aranyvirágomért, aki gyűlöli ezt a forróságot; aggódom anyuékért / apuékért, akik már csak a korukból kifolyólag is valszeg rosszabbul bírják a hőséget; aggódom Nagyapáért, szegény, akinél duplán jelenik meg a korfaktor és aggódom én mindenkiért, öregért, fiatalért, betegért, egészségesért, aki nem szeret izzadni és fulladni a hőgutától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése