Mielőtt mindenki tövig rágná a körmét, milyen szomorú dolog történt tegnap, elmondom, hogy az, hogy Apuék öreg macskáját elütötte egy autó! Az állatorvos szerint megmarad, de egy ideig nem tud majd sétálni, az ugrás pedig valszeg végképp hiú ábránd marad neki most egy kicsit... Lehet, hogy "lapátbetegsége" van - mint megtudtam, ez a szakszó arra, ha egy jóindulatú szomszéd vagy járókelő jó nagyot rásom az ilyen kis ártatlan állatra.
Az az igazság, hogy elég reménytelen a helyzet. Próbálok mélyeket lélegezni, nem parázni, de ez nekem nem megy. MOST már tényleg elegem vagy az egyetemből. Abból, hogy használhatatlan adatokat kell a fejünkbe tömni és abból, hogy ezt idióta módon még számon is kérik.
Most őszintén. Mi a francnak kell nekem bemagolni, hogy szuahéliül az egy kisgyerek m-toto m-moja m-dogo? Az egy kis könyv pedig ki-tabu ki-moja ki-dogo? Elegem vaaaan.
Jó, morfológia vizsga, az utolsó ezen a szakon, túl kell élni, de az ilyen alap-hülyeségek azért bosszanthatnak, nem? Ki tudja nekem megmondani, hogy angol szakon minek kell szuahéli meg csircsiii vagy mi a francos nyelvű példákat megtanulni amellett, hogy természetesen a magyar példákat is be kell magolni. Angol szakon. Egy kötelezően választható tárgynál. Soha, soha az életben nem fogok még csak hasonló dologgal sem foglalkozni. És állítólag ez bevezetés. Áh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése