Mehegbuhuktaham. Soha ilyen még nem történt velem egyik szakomon sem, 7 év óta mióta erre a rühes egyetemre járok, pont most, az UTOLSÓ vizsgán... Ez olyan szemétség. Július 4-én van a pótvizsga, JÚLIUS NEGYEDIKÉN.
Percről-percre:
A tanár a szokásos módon csörgette a tic-tac-os dobozt a kezében és öntötte magába a fehér bogyókat, mi meg vért izzadva próbáltuk a 2-hez szükséges 60%-ot elérni. 60%!!! 60!!!
A vizsgázók 10%-a a vizsga első öt percében, 10%-a az első negyed órájában távozott. (Majdnem hozzájuk csapódtam, miután átnéztem a kérdéseket és áh, ezt nem tudom, menjünk tovább; áh, ezt sem tudom, ugorgyunk; áh, erről fogalmam sincs, menjünk; nem tudom ki sem olvasni, lépjünk... Mindezt a 22. kérdésig. 22 kérdés volt gy.k.)
Aztán hősiesen küzdöttem, de töredelmesen bevallom, beletört a bicskám a morfológia alapjaiba a lengyel, a cseh és egyéb példák hatására. Viszont néhol mókázni támadt kedvem - ha te így, én is így alapon. Hogy aszongya egy kérdés: Why is odd the plural of phenomen-on? Mire én, az Agytröszt: Bikóz dö pluröl in inglis iz juzsualli ikszpresszd báj "-s"! No. Jó, hogy mondom...
Áh, mindegy, megyek júliusban, sirály, mikor már mindenki bőven nyaral. Meg az sem biztos, hogy el tudok jönni még egyszer, mivel most kitalálták az ún. pótvizsga hetet az eltén (a július első hete) és mint mindig, a tanárok megint csak egyetlen napra hirdettek meg pótvizsgát MINDENBŐL. Tehát ha az előző vizsgámon is megbuktam vagy a következők valamelyikén, (amelyeknek a pótvizsgaidőpontja érdekes módon július 4, július 4, július 4) akkor dönthetek, melik pótvizsgára megyek el, mit hagyok a következő (immárom számomra pót-) félévre. Hű, de jó. Hű, de örülök. Hű.
-------------
Huh, sikeresen átértem a másik épületbe, most itt ülök az egyetlen működő gépnél (hehe)... Egész jó a kedvem, ha így haladok, meggyőzöm magam, hogy nem kell pótfélév ősztől, mert valami csoda folytán mégis csak a tanár (mondjuk, mert sokszor látott előadáson) megkegyelmez és az indexembe beír egy kettest. Csak úgy. Szeretetből. Meg mert ez a 10. félévem. Meg mert ez egy ultrahülye tárgy.
És még korántsincs vége. A Puskinból szerzett Pesti Estemmel vígan az A.-val (a csokit adó A.-val) megbeszélt helyre siettemben egy termékeket értékeltető srác állított meg, hogy válaszoljak pár kérdésre (a szokásos marketinges sz@r, kapsz egy csokit, ha 10 kérdésre válaszolsz => úgy tűnik ez a csokik napja). Mondtam, hogy nem, mert 10 perc múlva találkozóm lesz, de mivel mondta, hogy tényleg csak 5 perc, válaszoltam, hogy neeem, nem szoktam fagyasztott húst venni, neeem, nem szoktam fagyasztott sajtot sem venni, neeem, nem szoktam semmiféle fagyasztott árut venni, csak zöldséget. Nagyszerű. Mutatott még 2 képet, 1-7-ig kellett értékelni bla bla, 7 perc alatt végeztünk, majd iszkoltam volna el, mert a 4 percre lévő találkozóponttól ekkor még öt percnyire voltam, de utánam szólt és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem egyszer elmenni vele táncolni... Nekem... Kedvem... Táncolni... Büszkén mondtam, hogy nincs sajnos, mert van ám már párom (akivel nem csak táncolni járok). Ó. Olyan régen hívtak randira, egész meghatódtam... De komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése