Oldalak

2005. június 12., vasárnap

A kezdetek 16

Úgy döntöttem, (hogy gazember leszek hehe, neeem, ezt csak az aktualitást fokozandó írtam, szóval...) hogy nem ma, hanem holnap menjünk valahová, mert talán holnapra jobb lesz az idő is, meg előre is tanulok és így lelkiismeret-furdalásom sem lesz ANNYIRA. De hihetetlenül unom már, ezt legközelebb már le sem írom inkább, mert minek, már maga a tény is uncsi, hogy unom, unom, unom...  7. évemet húzom le egy hónap múlva az egyetemen, még van egy hátra. Még egy!!! De inkább MÁR csak egy, az mégiscsak könnyebb a lelkemnek... 

Áttértem IDE. Kár, hogy csak tegnap kezdtem el nézegetni ezt az oldalt, az egész drámát innen tanulhattam volna meg, nem kellett volna szaroz szórakozni külön jegyzetekkel... Aranyvirágom főzi a mai kaját, azt mondta, titox, mi lesz a menü... Már alig várom, mert kopog a szemem az éhségtől.

Fél órája vettem be az Algopyrin-t a fejfájásomra. Enyhül valamelyest, viszont most úgy érzem magam, mint a rosszul tervezett gumikacsa, akit lehúz a feje a vízbe a velük játszó kiskölykök legnagyobb rémületére.
Magyarul:
SZÉDÜLÖK, MINT ÁLLAT!
Régebben nem készített így ki ez a gyógyszer, de mostanában sokszor szédülök tőle, moccintom egyet a fejem és mintha félmétert húztam volna arrébb maximum sebesség mellett. Elég gáz.  
Ha... Ha... Ha...
Vége a vizsgaidőszaknak és még nem kezdtem el írni a szakdolgozataimat, nagyon szeretnék... Gokartozni... Először a lovagolnit szerettem volna írni, de rájöttem, hogy a ló magas, tuti f*snék, hogy leesem. A gokartban olyan jó közel vagy a földhöz, nem eshetsz sehová...

Az utóbbi időkben EZ volt a kedvenc regényem. Azzal áltattam magam mindig, hogy Isabel Archerhez hasonlítok hahaha.

Mégsem néztem a D&D-t. Vacsiztam helyette és - wáteszörprájz - olvastam. Mostanában a nap vége felé már csak úgy tudok (tovább)olvasni, ha jó nagy levegőket veszek és ismételgetem magamban, hogy nyugi, nyugi, lassan. Egyszerűen TÜRELMEM nincs olvasni, rájöttem, még úgy sem, hogy állítólag hihetetlen sebességgel olvasok. De nekem még ez is lassú. Talán a D&D-t is azért nem néztem végig, mert nem volt hozzá elég türelmem. Sőt. Semmihez sincs türelmem. Biztos hiperaktív vagyok. Úgyhogy kérem valaki vigyen el hintázni. Vagy forgószékezni. Mert az állítólag gyógyít, mert stimulálja a proprioceptív rendszert. Asszem. De ezt már 2 éve tanultam, szóval közel tekinthető tutinak.

16,4 Celsius fok van a szobában. Illetve Aranyvirágom a következővel jött be az előbb:
"Figyelmedbe ajánlanám a macskakaja és M., a Macska interakcióját, aminek következtében az asztal most úgy néz ki, mintha kedves kis háziállatunk egy botmixerrel nyúlt volna bele a konzervébe."
Elmondanám, hogy  kb 10 perce azt néztem, hogy a hülye Macska miért kapja be szinte tövig a mancsát és miért tűnik olyan motiváltnak, hogy rágcsálja azt. Hát most megtudtam az okát. Köszönöm, kedves Macska. Mehetek azt a zsíros sz@rt takarítani az asztalról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése