Amúgy szerintem a degukaki most olyan lesz nálunk egy ideig, mint a fenyőtű... Fogadjunk, még majd hónapok múlva is fogunk találni egy-két megbújt példányt...
Amúgy nem szeretnék túl egocentrikusnak tűnni, mert tudom, hogy csak a véletlen furcsa összjátéka, de bizony bosszant, hogy a 18-i hétvégén, ami ugye a szigorlat előtti utcsó hétvége - ha nem lenne vizsgaidőszak - tobzódhatnék a programokban.
Csak hogy néhányat említsek:
- Moziünnep
- Egy kertiparti - ógenájzd by M. (egy régi ismerős - nem a legjobb, de nem a legrosszabb...)
- Balaton - Velencei tó - bármi móka A.-val
- Családi ebéd
Ezek közül az utcsó fog szerintem bejátszani csak, mert az kötelező. Meg mégis... Anyuék...
Jáááj, de lassan megy ez... Nem tudok monitorról tanulni, mi még az őskorból származunk, mikor nem mobiltelcsiket rágcsáltunk, hanem cumit és mikor még nem a Sims volt a nyerő, hanem a Blúmex meg a Gosztengoblins.
Viszont Robinsont már kivégeztem, most épp Tom Jones van soron - a gáz csak az vele, hogy nem olvastam magát a művet sem régen, sem mostanság és ahogy a hosszát elnézem, nem is fogom az elkövetkezendőkben... Mára még van Austen két műve (a P&P és a S&S), meg Tristam Shandy meg Pamela, de az utóbbiról egy sor nem sok, annyit sem találtam sehol... Mindegy, ha ma végzek még a 2 Austen regénnyel, már jó vagyok, Sterne-t hagyom holnapra a romantikusok mellé...
Óóó. Most látom, kihagytam a jó öreg Swift-et. Ő is hátra van még mára... Cccc... De legalább az idő sz@r.
A kávémat persze túlcukroztam megint, hogy ne érezzem, hogy rossz keserű; de így meg olyan, mint egy kis adag cukrozott forró víz...
Amúgy...
Olyan furcsa...
Hiányzik a Degu... Ma már többször odapillantottam a helyére, miért nem szól, miért nem csörög, miért nem hangoskodik... Majdnem kimentem neki lóherét keresni... De nincs itt... Csak a helye... Jaaaj, de rossz... Hiába tudom, hogy jó helyen van, szeretni fogják, él, nem halt meg, már most hiányzik... Hiába volt vele gond, hiába káromkodtam, hogy ki kell pucolni vagy hogy csörögzörög és idegesít; most mégis olyan rossz látni, hogy senki sincs a kis ketrecében... De még ott lóg az itatója... amiből reggel talán még ivott... meg a kis hintája, amin tegnap még ingatta magát... Hm. Hülye vagyok. Jól van, él. Elvitte magával a batyujában az óriáskerekét, a rágókövévét és a kisházát is... Meg némi elemózsiát. Úgy készítettük neki reggel össze a cumóját, mintha kórházba menne... Pedig csak az új élete felé sietett. Ahol várta egy kisfiú meg pár egérke... Csak boldogabban él már szegénykém ott, mint nálunk... Egyes-egyedül...
Tegnap még felvettük, szóval megvan filmen. Ha ránktör a nosztalgia, bármikor megnézhetjük, hogyan szaladt a kerékben, hogyan evett, hogyan mászott, hogyan állt kétlábra...
Mióta átállítottam a telefonom csengőhangját az I just died in your arms tonight-ra, sosem hallom meg, ha csörög, mert azt hiszem, hogy csak a rádió az... Eh... Modern technika. Épp Gulliverrel szenvedek... Nem tudom megjegyezni ezeket a rühes országneveket: Lilliput, Blefuscu, Brobdingnag, Laputa, land of the Houyhnhnms => talán azért, mert eddig még egyszer sem kíséreltem meg kiolvasni őket...
Jaaaj. De nehéz az iskolatáska. De ez már tényleg az utolsó angol szakos tanegységem, több nincs, már csak a szakdoga és az államvizsga van hátra. Ez után persze... Jaaaj, csak lennék már túl rajta, bárcsak, bárcsak, bárcsak...
Nem tudom még, mi legyen holnap. Csak egyedül tudok tanulni, ha Aranyvirágom itt sertepertél körülöttem, nem megy, mert akkor rá kell figyelnem. Hogy mit csinál. Min nevet. Mit mond a Macskának. Mit mond magában. Szóval akár csinálunk valamit, akár nem - ígyis úgyis visszavet. Nem mintha ez baj lenne, ez csak a puszta tény. És ha már visszavet - vessen legalább vissza egy moziban. Nemdebár?!
Aztán itt van Anyu névnapja is, fel kéne köszönteni. Ha nem is viszek ajándékot, majd csak a jövő hét után, legalább a fülét meghúzom és szedek neki pár szál rózsát. Neki már az is jól esik, tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése