Elő kell vennem a bőrkabátom. Ez hihetetlen, komolyan. Ránktör a kozmosz hidege...
Húú. Hát kicsit kétségbe vagyok esve a szigorlat miatt... Láttam az első alkalom esszécímeit és... öööö... van még mit tanulnom... Lehet, hogy a szombati kirándulásunkat is ugrasztom, mert lelkiismeret-furdalásom lenne, ha szórakozgatnánk és közben tudnám, hogy dóóógom van...
Mindenesetre MA SEMMIT sem tanultam, mert lementünk Balatonfűzfőre... A "háttezhülye,ilyenidőben" felhördüléseket megelőzendő, elmondanám, hogy Aranyvirágom játszott önkéntes postást és vele tartottam...
Végülis nem bántam meg, mert télen még sosem láttam a Balcsit haha... Mivel végig ömlött az eső, így csak az autóból kukkantottunk ki, a víz és az ég szinte tökéletesen egybeolvadt egy szürke masszává, de maga a tudat, hogy ott vagyunk a Balaton közelében és remélhetőleg a nyáron még visszatérünk, jól esett...
Egy pár ősz hajszálam azért nőtt az M7-esen való autózás miatt - teherautók tömkelege, sárvédő nélkül; orkán erejű szél; zuhogó eső; rabszolgamunkára ítélt ablaktörlők... Hát... Nem volt semmi... De mivel az utóbbi időben elég ingerszegény volt a környezetem - úgy gondoltam, nem hagyható ki egy potya-autókázás...
Ja, és étteremben ebédeltünk, életemben először ettem tonhalsalátát - eddig szolidaritásból nem ettem soha halat - és jó volt!!!
Amúgy az előbb kicsit még átnéztem az elkövetkezendő egy hét tanulnivalóit - és közben megtaláltam egy esszémet Adele-ről, aki a Jane Eyre egyik mellékszereplője és hát... meghajoltam saját (volt) tudásom előtt... Nagyon helyes, logikus kis iromány, tíz oldal, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy voltam képes 1999-ben (sic!) ilyen jót írni... Mondtam is, hogy basszus, az egyetemi évek úgy leamortizáltak, hogy egy 6 évvel ezelőtti, saját agyammal kreált esszémet csak szótárral tudom elolvasni...
Ja. Az állatok.
Jelentem a Macska jól van. Kicsit ugyan még zöld a hátsója és még be van dagadva a szeme, (olyan... Derrick-es a'la Aranyvirág) de már jobban van. Holnap kicsit ki is engedem, beszélje meg a műtétjét a spanokkal.
Viszont a Degu... Holnap örökre búcsút veszünk tőle... Utoljára halljuk az óriáskerekezését, a rágását, a motyogását és a csiporgását... Aranyvirágom azt mondta, ne szentimentáliskodjam, én is rábólintottam, hogy menjen, hogy jött egy ajánlat, hogy kéne valakinek egy kisfiú degmók mellé, akkor most ne pattogjak, mert még most is meggondolhatnám magam... Igen, de nem gondolom és nem azért, mert kegyetlen anya vagyok, hanem, mert azt hiszem, jobb lesz neki egy társsal, amit MI nem tudtunk neki biztosítani. Szóval szia Degu, vigyázz magadra, üzenem Neked így is; biztosan jó gazdikhoz fogsz kerülni és... Légy jó kislány, Te kis Csodadög!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése