A kezdetek 18

A szemem állapota:
- Köszöni jól van, de erősen könnyezik... Kamillázást kér. És azt, hogy csukjam be.
No de Jumurdzsák már meghalt.

Mindazonáltal már jó jobb a szemem. A bal. Haha. Jobb a bal szemem. Kicsit olyan furán látok így, de jó. Hahaha. Amúgy most jön Conrad, meg az ő Heart of Darkness-e. Teázom, pogizom és 45-ös papucsot hordok. Ja és időnként rákukkantok Dezsőre. De csak néhanapján. 

Már nem kukkantok Dezsőre, mert ez csak álságosság. Reklám ötletes külsőben. Amivel nem is lenne gond, ha BEVALLOTTAN reklám lenne, nem ilyen becsapós-átvágós, de kúl vagyok dolog. Egyébként haladok, a szemem alig fáj, csak most épp a Macska beült az ölembe és alig hagy írni. Ráadásul olyan szaga van, mint egy leforrázott csirkének. Fúj, le is tettem a földre.

Visszaült.
Hát így telnek itthon az óráim, tanulásban, egyhangúan.
 
Iszom egy kávét (pogival, amíg még van itthon) és jöhet Joyce. Az a Joyce, akinek a (fél) szobra Szombathelyen is megtalálható. Miért fél, azt ne kérdezze senki. Nemtudom. De le vagyunk fotózva mellette. Jön ki épp a falból, kalapban, meg minden. Hasonlít a pécsi Liszt szoborra. Wáu, milyen összekapcsolós agyam van. Nem semmi. Viszont most a jobb szemem viszket. Nem a bal, ami most jobb, hanem a jobb, ami most nem jobb. Haha.

Én komolyan olvastam Mrs. Dallowayt, de eskü azt hittem, ő lett öngyilkos a sztori végén és nem Septimus. Ez most mellbe vert. Szóhoz sem jutok. Az Órákban sem értettem, miért egy meleg pasi veti ki magát az ablakon, miért nem ez a Clarissa. Hát most megvan a megoldás. De... A filmet akkor sem tudom tökéletesen összeegyeztetni a regénnyel. Hogy miért, azt most nem fejtem ki. Egyébként nagyon cseles, hogy a nevekre kattintva richtig nem az jön be, akit vár az ember... No de így legalább még izgalmasabb a dolog! Ja és érdekes, az előbb mintha gyurma-szagot éreztem volna. Nem a sógyurma szagát, hanem olyan igazi, barnás-szürkés, lilapapíros gyurma-szagot. 

Hopsza, mit találtam:
"Sally Seton - A close friend of Clarissa and Peter in their youth. Sally was a wild, handsome ragamuffin who smoked cigars and would say anything."
És én még azt hittem, ez a szó a nagyszerű L.L. Junior találmánya. Mondom én, hogy ez a nap a nagy felfedezéseké...

Óóóó, én miért nem tudok ilyet írni?! Nekem miért nincsenek milliárdok? Az a szép, amikor van egy egyszerű sztori, telistele egyszerű mondatokkal, jelenetekkel. És a végén kiderül, hogy minden egyes szó, minden egyes vessző a helyén van, ÉPP ott figyel, ahol kell és épp azért, hogy az jöjjön ki a végén belőle, aminek kell... Hjaj, ha ennyire tehetséges lehetnék, mint ez a V. W. volt... 
Erre ez dübbentett rá:

"Woolf originally planned to have Clarissa die at the end of Mrs. Dalloway, but she decided instead to create a double for her, Septimus Warren Smith. Septimus would die in Clarissa’s place, while Clarissa continued to endure. Many obvious differences exist between the two characters. Septimus is a man and twenty years younger who has fought and been damaged in the war. Clarissa is of the upper class, while Septimus is a working-class clerk. Clarissa still finds meaning in the symbols of English society, such as the prime minister and expensive cars, while Septimus sees them as meaningless. While Clarissa is able to gather her face into a neat diamond shape so she can meet the world with pursed lips and an unflappable demeanor, Septimus’s lips are loose and he has lost the ability to focus or distinguish reality from his own visions. Septimus’s inner world overflows into the public sphere, whereas Clarissa's interior remains contained. Septimus is considered insane, while Clarissa remains sane.

Clarissa and Septimus differ, but they also share many physical and emotional qualities. Each has a beak-nose, enjoys being at home in the domestic sphere, and quotes Shakespeare. Both have doting spouses. The first time we encounter Septimus, he is observing the car that backfires, just as Clarissa is. Their similarities also go beyond these surface details. Both have an instinctive horror of those who crave power, such as Sir William and Miss Kilman. Both Clarissa and Septimus believe that people are connected to trees in a spiritual way, and nature matters a great deal to both of them. At the end of the novel, in a very direct link, Clarissa “felt somehow very like him—the young man who had killed himself.” She realizes that Septimus's death is, like her party, an attempt to communicate. This moment is an epiphany, or moment of being, when Clarissa realizes that Septimus is in some way a part of herself."
Tessék, de legalább eredetileg Ő is Clarissát akarta megölni...

A vicc, hogy szerintem az emberek 80%-a meg van győződve róla, hogy Frankenstein egy szörny...  Holott... The true story (Vagy ezt csak én botor hittem mindig is, hogy maga a szörny Franki?)