Iszom egy teát.
Meg különben is:
Tegnap elővettem egy vadiúj ceruzát, mert a régi valahová eltűnt. Erre most látom, hogy ez a szemétláda (a Macska) szétrágta... A zsírúj cekát. Amúgy sem szerettem, mert túl kemény volt, erre meg még ez az állat is széttrancsírozta, puszta szórakozásból... Szemét ragadozó. Még a radírt is kirágta a végéből. Azt hozzá is vágtam. Bosszúból. Úgy koppant az oldalán, mintha legalábbis egy cseresznye magot pöktem volna rá, de nem nagyon zavarta a támadás, mert hozzám szaladt... Mint gyermek...
Igen, idekuporodott mögém bűnbánóan. Francot bűnbánóan. Konokul és szemtelenül. Távolról sem József Attila reinkarnációja ez az állat. Ma végképp megbizonyosodtam.
Egyébként bolognait ebédeltem, extrákkal. Én főztem.
Az extráim:
- két vérben forgó szem, látva, hogy mindjárt dél és semmi kaja nincs még (különös ismertetőjelük: még mindig csíkok, bár már europaneizálódtak kissé)
- két összeszorított ajak, ami makacsul próbálja felvenni a harcot az újnak cseppet sem csúfolható konzervnyitóval, ami csak forog, forog, forog, ámbár nem nyit
- egy ízes káromkodás, tapasztalva, hogy a magyar konzervgyár remeke tűzre (figyelem! nem tűzRŐL) pattantva igencsak forró és égetően olaszos-csípős
Amúgy jó volt a kaja, holnapra is maaaa-radt. De komolyan. Holnap is ezt eszem. Mert van eszem. (Időm viszont annál kevesebb...)
Hűűű. Most sz@rrá dermedtem.
Még kb egy hónapja - igen pontosan Pünkösdkor - elküldtem az önéletrajzomat egy barominagy céghez. Nem vettem túl komolyan a dolgot, (bár nagyon érdekes az ajánlat), mert a nevében ott van, hogy international xy... meg logójuk van... meg külföldiül volt az állásajánlat is... :) így utolsó pillanatig hagytam a dolgot ülni, mígnem lesz ami lesz emailben elküldtem nekik egy kis összetákolt önéletrajzot (írták, hogy POSTÁN küldjünk bármit is és mellékeljünk fotót) kép nélkül persze...
És most jött egy mél, hogy személyes találkozóra hívnak... glugg...
Jó, lehet, hogy mindenkit behívnak. De akkor is. Személyes találkozó. Az tök jó. Legalább megnézem, hogy megy az ilyen az internesnl cégéknél. Haha.
Jaj de izgulok.
A poén persze, hogy akkorra hívtak be, amikor épp vizsgázom. Haha. Szóval most elég ciki. Most írjam azt, hogy hááát, ez tök jó, de nem tudok menni, mert vizsgázom... Ez mennyire gagyi... Ááááá... Csak bonyolítják itt az életet. Azért örülök is.
Amellett, hogy fizikailag is letropultam.
Létezik olyan, hogy krónikus nemhasználás következtében fájjon az ember valamije valahol? Konkrétan még mindig a jobb lábamról van szó, a térdem és a combom möge fáj... Pedig esküszöm, nem erőltettem meg...
Itt ülök (csillámló sziklafalon helyett) a gép előtt, egyenes háttal (most már) NEM keresztbe tett lábakkal, normálisan, rendesen. Így semmi. Max. valami halvány sejtésféle, valami enyhe véráramlás-fokozódás, úgy, hogy érzem, hogy meleg a lábam... De ha felállok, a nyomokban mogy izmot is tartalmazható combom és a térdem bizony igen kínoz, nem sejtésszerűen, hanem véres-valóságosan. Bicegő, torz alkatommal kezdek hasonlítani tanulmányozott regényhőseimhez. Vagy neadjisten magához III. Richárdhoz. A végén még én is úgy döntök, hogy gazember leszek. Gaznő.
Kicsit felvidultam. De csak kicsit.
1., Aranyvirágom gityózik és szokás szerint idétlen szöveggel spékeli meg az eunuchok által is megirigyelhető vicces hangját. Hajós András elbújhat.
2., (Most ne nézzetek ide kis szemeim...) Holnap kezdem a KÖLTÉSZETET, ami a rémálmom. A regényeknek és a drámáknak legalább "sztorija" van, de a versek... Magyar fordításban sem értem igazán őket és ez gáz, mivel egy versre úgy 10 perc tanulás jut, amiben már bennefoglaltatik maga a mű elolvasása is. (Van vers, ami 25 oldal. Pl az ancient mariner-es.) De mindegy is... Holnap... Viszont. Előszedtem az összes itthon fellelhető verseskönyvet, hogy kikeresgessem a magyarul megtalálható műveket, legalább azokat ne kelljen angolul olvasni. És mit találok:
- Jabberwocky fordítása: Szajkóhukky
- Dylan Thomas egy versének címe: Visszautasítja, hogy meggyászolja egy gyermek londoni tűzhalálát...
Na jó, annyira nem is vicces így leírva, de jót röhögtem.
Hát. Ezt meg kell osztani mindenkivel. Főleg azzal, aki még nem találkozott vele. De aki ismeri, szerintem annak is móka....
Lewis Carroll: Szajkóhukky
(fordította Weöres Sándor)
Volt egy brillős, a csuszbugó
Gimbelt és gált távlengibe,
Minden mimicre purrogó,
Mómája ingibe.
" Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam!
Foga maró, karma furó!
Ügyelj, Csapcsip madár zuhan
S a brunkós Bromboló!"
Markában nyüsztő penge reng,
Elrágdos minden manxomot.
A tamtam-fánál megpihent,
Mély gondjába rogyott.
Állt fergető eszmék körén,
S jött Szajkóhukk, nézése láng,
Nagy káka-törzsek erdején
Bugyborékolva ráng.
Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át
Nyüsztő penge nyekdes, nyikol,
Fejét veszi, máris viszi,
S eldiadalogol.
" Szajkóhukk már nem él, fiam?
Karomba, lándzsás pöszöröm!
Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!"
Csuklorkant az öröm.
Volt egy brillős, a csuszbugó
Gimbelt és gált távlengibe,
Minden mimicre purrogó,
Mómája ingibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése