Na. Kordokumentum. 9. 48. van. MOST vagyok kész a mindennapos itthoni teendőkkel, most ültem ide - egy percet sem vesztegetve - elsősorban tanulni, másodsorban ezt leírni. Hogy naponta egy óra. Csak reggel. Ebben nincs benne a teregetés, a következő mosogatás(ok), a következő felseprés(ek), az esetleges főzés, sütés, gyerekellátás és még sorolhatnám. Szerintem hajoljunk meg a hátébék előtt.
Rűűűhes Macska! Nem elég, hogy tegnap este felszívódott és vagy 10 percig kerestük a lakásban, mert TUDTUK, hogy benn van; de lélegzetvisszafojtva ellenállt a tálja csörgésének, a száraz kaja zörgésnek, a hívogatásoknak, mindennek, (míg végül az albakban, a roló mögött találtuk meg) most bekúszott a szépen berakott ágyunkat díszítő takaró alá - így ismét tíz percig kutathattam utána a házban, mert most is, TUDTAM, hogy itt van valahol, de nem szólt volna a kis sunyi. Háááát. Na, simán nyomtam egy barackot a fejére. Bár lehet, hogy egy füstkoki didaktikusabb lett voln'.
Na. Főztem ki tésztát a tegnapi - euphémisztikusan szólva - bolognai szószomhoz, ami egy kis paradicsomból és felmelegített húskonzervből állt. Úgy döntöttem, adok a Macskának is, mert ugye az étel is jobban esik, ha megoszthatjuk. De láttam a szemén a dögnek, hogy nem tart egészen kereknek, hogy ilyet (próbálok) etetni Vele és egy-két szaglintás után kikéretkezett, hogy azért mindennek van határa... Szemét, korrupt dög.
No hogy még mi a siralmam épp? Hát az, hogy még vagy másfél éve kimásoltam olyan 900 oldalt a Norton Anthologyból (ami összesen szerényen olyan 4000 oldal, olyan papírra nyomtatva, mint a Biblia, de így is vagy 7 centi vastag) és ez úgy elfeküdt mindig valahol; most, hogy szükséges, elővettem, mert csak ebben van anyag a költőimről, és erre most vettem észre, hogy az első albérletünkből való pánikszerű kiköltözésnek köszönhetően össze-vissza keveredtek az oldalak, ráadásul helyre sem lehet őket pofozni, mivel a 900 oldal felén oldalszám sincs, mivel úgy másoltam, hogy lemaradt...
Idegesít, ha valaki úgy írja le a jókedvét, hogy muhaha. Lehet, hogy trendi, de engem zavar. Ezért maradok is a gyerekes hihinél. Vagy ha kárörvendek a hehénél. Majd ha meghíztam, jöhet talán a höhö is. De ezzel a muhahával nem békülök.
Kicsit kiültem a kertbe, mert végre olyan anyaghoz értem, ami normális papíron van, nem ilyen virtuális görcs. De észrevettem, hogy a szomszéd kerítésén van egy lik - nem nagy, de van és mivel magától a gondolattól is kiráz a hideg, hogy a hálóspólós átkukucskáljon, inkább bejöttem. Amúgy nem vagyok paranoid, tényleg, csak nem bírom, ha néznek. Főleg ilyen alakok. Az persze a másik fele, hogy valszeg észre sem vett az öreg, inkább én láttam a hasát meg az sztk szemcsijét is a rejtek-likon át.... Hiába még magammal is játszmázom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése