Oldalak

2005. június 16., csütörtök

A kezdetek 21

Végül is mégsem tanultam, mert ellezserkedtem (a gimis matek tanárnőm mondta ezt a szót mindig, eltelt egy idő öööö pontosan 7 év, mire beleszerettem) az időt. Aztán vége lett a  Columbonak és beszélgettünk Aranyvirággal. Már nem is emlékszem, miről, de olyan... boldogító volt... Olyan természetes és mégis mintha egy kissé idillikus romantikus filmből vágtak volna ki minket... Már készültem felmutatni a kis táblát, hogy "Mosson Ön is Ariellel!" vagy miután mondtam, hogy "... és elmosogattam." úgy éreztem hiányzik mögüle a "...ezzel a tökéletes, új, maximális mértékben zsíroldó, kézkímélő mosogatószerrel.".
Rohadt filmek. Tönkreteszik az embert. Már Holden is megmondta.
 Aztán volt egy kis gond, mert a macska okozott egy kis galibát*, igaz az én hibámból, mert tejet adtam neki.
* össze-visszaf*sta a macskatálja széleit is

Most megyek, vár a rémálmom romantikus része... És nem a "Kedves elviszlek oda, hol senki sem ismer, de érted a szót..."
Olvastam Lénánál, hogy unatkozik... Úristen, ha egyszer szabad leszek és nem lesz több vizsgám... Én... Én... Én... Felmegyek Anyuéknál a padlásra és lehozom az összes Hahotát meg Kockást és azt a rengeteg levelet, amit gimiben írtam és nosztalgiázom egyet... erősen... vagy inkább... egyszerűen megváltom a világot...
... de az is lehet, hogy csak lemázolom az ajtókat és az ablakokat itthon és helyrepofozom a kert egy részét... meg megtanulok főzni...

Csendélet az utcánkból:
- Csing csííííng. (Csengetnek a szembe szomszédhoz.)
- Hö, na mit kerestek itt? (Elég botor fogadtatás. De ez magánvélemény.)
- .... öööö el akarjuk EZT adni. (Próbálok kinézni az ablakon, de nem látom a szúnyoghálón át, MIT.)
- Nem kell ez... Lóf*sznak se jó... Menjetek innen!
- A fáról szedhetünk cseresznyét?
- NEM! (enyhébben) Permetezve van. De menjetek!
- (elkullog-elkullog)
Két nem túl sikeres enciklopédia-kereskedőt láthattam. Talán, ha azt mondták volna a bácsinak, hogy betörni jöttek, több sikerrel járnak...

Ráléptem az előbb egy csigára, ahogy toltam a biciklim. Ijedtemben lenyeltem a tic-tacom.
Hiába, életem izgalmassági együtthatója közelít Jon-éhoz. Meg kéne látogatni Orsont. 

"Ne szítsátok a kutyát!"
Hiába no, az ember mindig tanul a szomszédaitól. Vagy legalábbis megmozgattatja passzív szókincsét...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése