Voltunk állatorvosnál, a doki azt mondta egy gyönyörű hős ez a macsek, meg sem nyiffant, mikor megkapta a szurit a combjába... Éreztem ezt a rezignáltságot már itthon is, amikor "Igenis!" hajtotta meg a fejét és besétált a macskaszállító kosárba...
Amúgy már rég nem itthon kéne lennem, de lekéstem a buszt... Ilyen sem fordult már elő velem rég, el is hárítom azonnal, hogy késve indultam volna és azért nem értem el a járművet; ugyanúgy indultam, mint máskor, ugyanolyan ütemben gyalogoltam és az orrom előtt húzott el 13-kor a busz, holott 15-kor kéne jönnie, általában pedig 20-kor jön. Van viszont egy igen kecseg vezető, ha jól emlékszem, pont ennek a 11-es járatnak a sofőrje, aki mindig olyan arcot vág, mintha az ő fizetéséből vonnák le, ha diákot kérek tőle, no hát tőle ez is kitelik, hogy előbb elmegy, mint a menetrend szerint kéne. Azért ezt nagyon utálom. 14-re ott álltam a buszmegállóban, a sárga busz meg már rég árkon-bokron túl volt. Francegyemeg.
D-vel végül beültünk a Corvin kávézójába, moziba persze nem mentünk, de jó volt csak beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni... Vele sosem érzem azt, hogy jaaaj, menjünk már haza, uncsi az egész... Teljesen természetesen képesek vagyunk 4-5 órát dumálni egyhuzamban mindenféléről...
Ma egy éve van nálunk Marci.
Ott ült az út közepén, fehérlett az éjszakában... Mire visszatolattunk hozzá, kiugrottunk a kocsiból, addigra bement az árokba, de két cicc és már rohant is hozzánk... Felkaptam, hazahoztuk ide (akkor még nem itt laktunk) és bezártuk a fürdőszobába reggelig, amikor Apu idejött hozzá és megetette. Aztán két-három nap múlva mi is ideköltöztünk... Végignézte az összes káromkodással színezett lapraszerelt bútor összetákolását... A beköltözést... Kiskorától kezdve imádja két kézzel megragadni a karomat és rágni... Egyszer télen, mikor vastag pulcsi volt rajtam egy ilyen erőteljes kirohanásnál belémtört a foga. Persze tejfog volt még, de olyan mulatságos volt szegény, ahogy csak lesett, hogy hááát.. kitört a fogam... aztán kiköpött egy kb 5 miliméteres kis fehér valamit, mintha épp csak Bud Spencerrel harcolt volna az imént...
Tegnap néztem egy fél részt a Barátok köztből, vagy két hónapja nem láttam egy részt sem, nem is tudom pontosan, épp mi a para...
A lényeg a lényeg, hogy a 15 évesen k*rvásra festett Noémi lezuttyan az András lánya mellé a Rózsában, hogy "Rég volt ilyen ócska napom." Erre a lány, akinek ugye kb 2 hónapja haltak meg a szülei autóbalesetben - ezt még én is tudom: "Pont ezt akartam én is mondani." Ennyit a gyermeki szeretetről.
Az elemzőkre úgy érzem nem hagyatkozhatom, hiszen senki sem objektív. Próbálok a saját paraszti eszemmel reagálni a dolgokra, igyekszem tisztességesen felmérni, melyikük, melyik oldal a korrektebb, de most úgy érzem, egy kicsit elvesztem a megfelelő háttértudás nélkül.
Amit eddig látok: Orbán javasol, Gyurcsány ezt megkérdőjelezi, Orbán tiltakozik, Gyurcsány mosolyog.
Orbán Viktor néha belevág Gyurcsány szavába, Gyurcsány viszont csendesen hallgatja a másikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése