Visszatérve a tengerpartos képre, bizonyosan azért érzek szimpátiát a kis piros fürdőrucis lányka iránt, mert emlékszem, egyszer - 7-8 éves lehettem - majomkodtam otthon, táncikáltam meg hülye fejeket vágtam, mert azt hittem, Anyu meg Apu rajtam nevet és örültem neki, hogy én lehetek örömük okozója; mire a tesóm kiadta az aduászt, hogy mit szórakozol, nem is rajtad röhögnek... 

Kissé megszégyenülten hagytam abba a tincitáncit, mert utáltam magamutogató lenni, sosem szerettem produkálni magam, de a "Sose táncold el a Kacsatáncot!" elvem feladva Anyuékért még arra is képes voltam, hogy hülyét csináljak magamból.

Érdekes, hogy megmaradt bennem ez az emlék, teljesen élénken emlékszem rá, hogy hol történt pontosan, mikor...