Reggel 8-kor indultunk el itthonról és pontosan 20.18-at mutatott az óra, amikor beléptünk a bejárati ajtónkon. Vagyis amikor visszaléptünk. A kis otthonunkba.
Az előbb telefonáltam és feltűnt, hogy Anyu ahogy mond egy mondatot, néhány szót erősen megnyom. Egy perc múlva nem bírtam tovább, rákérdeztem, mi van. Aszongya: Apád csikiz. Így. Hogy csikiz.
"Körömcipő." Ez milyen szó?! Körömcipő. Nézd a szádat egy tükörben is mondd ki ezt a szart szót... Azonnal kiszeretsz magadból... Én már hatodikban is utáltam osztálykirándulásokon a buszon énekelni, hogy szíp iz icicipi nííí cípííí... vagy szűűűűp üz ücüpücü nüü cüpűűű....Hülye tantónénik, beégetik a kölyköket maguk előtt. Én elbújtam és nem énekeltem ezt. Csúnya lett volna a szám közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése