Oldalak

2005. december 11., vasárnap

Mozi és stressz

Megnéztük tegnap a Pingvineket. Elemzés később, mert Aranyvirágnak sürgős játszani való kedve van.

Szóval. A Pingvinek. Kivételesen igazat adok a kritikáknak, nagyon jó LETT VOLNA a film, HA mondjuk értelmes kommentek mentek volna a jelenetek alatt, nem pedig idióta és antropomorf jujjuj,-de-fázom,-anyu-védj-meg-szerű ratyi, szolidaritásra apelláló megjegyzések. Mert szolidaritni lehet ilyen idegesítő alámondások nélkül is... Szerintem.
A képek és a jelenetek magukért beszéltek, felesleges volt túlspilázni és elnyálasítani ezt a jó kis alapötletet.


Ja. És a mozi.. Ugyanott néztük meg ezt a filmet is, mint a Hölgyek levendulábant. Háááát... A hely hagy némi kívánnivalót maga után... Csak annyit mondok, hogy a film 2/3-ánál elment a hang. Öt perc után az egyik néző kiment szólni, hogy bocs, de hang az óne. Jó. Rövid idő elteltével a kép is elment, majd világosság gyúlt a teremben (amit kihasználva az előttünk ülő pacák előszedte a HVG-jét és elkezdte olvasgatni)... Jó. Kis idő múlva visszajött ugyan a film, hangostul, képestül, ámde a villany égve maradt. Újabb két perc elteltével az
előttünk ülő fickó elkiáltotta magát, hogy "Villanyt!". Semmi. A fia, aki az előbb kiment szólni a hang miatt újra végigpattogott a sorokon és megkérte az illetékes elvtársat, hogy legyen szíves kapcsolja le avillanyt. És lőn sötétség végre. És a film folytatódhatott, ekkor már gixer nélkül. Fjú. 

Amúgy MD pénteken azt mondta, milyen aranyos, hogy nálunk az ablakban figyelnek a Mikulás csomagok. Szerintem ez nem aranyos, hanem természetes.
Ja, ma kaptam Nagyapától egy óriási dagadt csomagot, telis-tele DIABETIKUS csokikkal.  

Egyébként pedig Aranyvirágom tovább nyugtat azzal, hogy ha 5 percet töltök a gép előtt, sajnálkozva-csalódottan-szomorúan megjegyzi, hogy ÁLLANDÓAN számcsigépezem.
Tökéletesen ért ahhoz, hogy továbbhergeljen. Persze az én hibám, hogy húzható vagyok meg idegropi, de asszem az év ezen szakaszában ezt igazán megértőbben viselhetné. Hiszen épp ezzel jön ő is folyton. A poén pedig, hogy ő ma szinte egész nap a gép előtt ült. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése