7vége

Egyébiránt kölcsönkoccsal - mert péntek reggel a pözsó elment - mégis csak lementünk a Balatonra... Mindig hülyének néztem azokat, akik képesek kétszer, neadjisten háromszor ugyanoda elmenni nyaralni, de Baleszmalesz kivételt képez...

Az igazság az, hogy most voltunk a Kandó üdülőben kb hetedszer... Lepukkant, szocreál, fapados, de (szinte) a miénk. Mindig ugyanazok nyaralnak ott. Mindig ugyanaz a hűvös kisház. Mindig ugyanazok a pókok. Mindig ugyanaz a végeláthatatlan gyaloglás a partra. Mindig ugyanaz a fagyi. Mindig ugyanaz a szepezdszag. Mindig ugyanaz a finom kenyér. Mindig ugyanaz a kongó MiniCoop...

Elég paradox dolog, de sehová máshová nem mennék el ennyiszer, sehol nem viselnék el ennyi komfortnélküliséget, bárhol máshol idegbajt kapnék attól, hogy visszarepülünk a 80-as évekbe és hogy bármelyik percben szembetalálhatom magam egy vérpókkal... De Szepin nem. Szepi különleges. Szepi csak egy van. Szeeeeeeee-piiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii... Ne haragudj, hogy idén csak három napra futotta... Majd jövőre... Újra megyünk. Tuti. Ha esik az eső, az sem baj... Csak várj meg...

Tennék fel saját készítésű képeket, de sajnos mindegyiken ott vigyorgok szopottgombóc fejjel, mert idén először ki sem lehetett vakarni a vízből. Úgyhogy itt egy gúgölös: