GG

Szoktam olvasgatni EZT a blogot... Hol nevetek, hol kétségbeesem, hol szomorkodom rajta, hol jókedvem lesz tőle... Változó... Ami éppen jön... A hangulataimat, helyzeteimet, lehetőségeimet összehasonlítgatom Grétáéval, filózom, melyikünknek jobb épp, mérlegelek, gondolkozom, tervezgetek... Szinte teljesen ellentétes az életünk. Más sínen haladunk... Nagyon máson. De éppen ezért szeretem olvasni a naplóját... Mert annyira különbözünk.

De most...

Most konkrétan hányni tudnék... Nem, nem Grétától.

Amúgy sem volt egy hajde napom, le nem írom, miért, mi(k) miatt, de miután elolvastam EZT a bejegyzést, görcsben van a gyomrom... Írta, ne kommenteljük. Ott nála. Rendben. Megértem. Ő nem úgy olvasta ezeket a sorokat, mint mi, a Kívülállók... Hiszen NEKI írták... Lehet, hogy az Ő helyében én sem reagálnék úgy, mint most... Ilyen hevesen. Ilyen óriási gyűlölettel. Ilyen tehetetlen dühvel. Ilyen borzasztó nagy gombóccal a torkomban.

Hálát adok az égnek, hogy 7 éve mellém rendelte AV-t. 7 éve. Igen, 7 éve. 19 éves koromban. Ma - mielőtt olvastam volna a fenti bejegyzést - azon gondolkoztam, hogy bár nem vagyok hívő, de Valami, Valaki biztos létezik Valahol, akinek óriási szívességet tehetettem Egyszer, hogy magam mellett tudhatom Őt. Most lehet nevetni. Most lehet azt mondani, hogy naiv vagyok. Most lehet rosszmájúskodni, hogy 10 év múlva biztosan nem így fogom gondolni. Most lehet megkérdezni, hogy vajon Ő is így vélekedik-e, mint én...

De ezt nem lehet leírni. Ezt érezni kell... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem veszekszünk. Hazudnék, ha azt mondanám, mindenben egyetértünk. Hazudnék, ha azt mondanám, nincs olyan, hogy legszívesebben felpofoznánk egymást. Hazudnék, ha azt mondanám, nem utáljuk egymást néha. Hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek köztünk konfliktusok. Hazudnék, ha azt mondanám, nem szólunk be soha semmi bántót egymásnak.

De tudom, hogy sosem tenne velem ilyet. Tudom, hogy lenne annyira FÉRFI, hogy kiállna elém és azt tudná mondani, hogy köszönöm ezeket az éveket, de ennyi. Nem kívánlak már. Szeretlek, mint barátot, de nem vagyok beléd szerelmes. Szia. Mert tudná, hogy úgyis észrevenném, ha valami megpattant volna közöttünk. És tudná, hogy egyetértenék vele, hogy nem szabad egy életet elvesztegetni egy langyos kapcsolatra. És sosem engedné, hogy teherbe essek akkor, amikor ő bizonytalan. Sosem tudna ennyire gyáva, gerinctelen, szánalmas puhapöcs lenni.

Nem Grétára haragszom. Nem is konkrétan erre a pasira. Hanem általánosságban az ilyen helyzetekre. Az ilyen szintű gyávaságra. Persze, nem ismerem ennek az alaknak az életét, nem tudhatom, miért vette el a feleségét, milyen körülmények között élnek, milyenek valójában... Ne ítélj, hogy ne ítéltess, tudom én, de... Sajnálom, hogy nem élhet mindenki olyan férfi mellett, mint Ő...