Szóval. Múlt hétfő éjjel 2-kor feküdtünk, mert valami rejtélyes okból kifolyólag minden-de-minden összeesküdött ellenünk, nehogy tartani tudjuk a kedd hajnali 6-ra tervezett indulást. Hétfőn eleve szarrá rohangáltuk magunk, AV a cég ügyeit meg a kocsi papírjait intézte (hiszen négy nappal korábban vettük meg Skodrit), én pedig az apróságokért voltam felelős, mint nagylátószögű lencse, térképek, útikönyvek beszerzése... Aztán este 7 felé elkezdtem bepakolni, szenyákat gyártani a másnapi 1400 km-es autóútra, elrendezni a lakást és mindent a hosszú út előtt. AV a pannonos internetet próbálta beállítgatni, az istennek sem ment persze, olyan lassan csorgott az egész, mint egy nem jól működő modemes szar. Innentől kezdve úgy el voltunk csúszva, mint annak a rendje. Semmit nem találtunk, semmi nem működött, izzadtunk, káromkodtunk, az idő pedig haladt előre, 10, 11, éjfél és még mindig sehol sem tartottunk. Éjfélkor megpróbáltuk kinyomtatni az útvonaltervet, de a nyomtató mindig hibát írt ki. Egy óra szarakodás után kiderült, hogy az Epson csak akkor hajlandő nyomtatni, ha mind a négy festékpatronjában van anyag. Mit ne mondjak, nekünk nem volt. Kicsit röhejes a dolog, hogy 4 oldal fekete-fehér nyomtatással egy órát elcsesztünk, úgy, hogy a fekete patron csurig volt, de hagyjuk. Kettő felé ágyba kerültünk, az órát pedig fél 8-ra állítottuk, így egy röpke kölcsönnyomtatás után fél 9-kor már el is indultunk dugózni az Üllői úti felüljáró felé, halálra frusztráltan, hogy előttünk 1400 km, mi pedig még sehol...
A helyzet először Bécsnél fokozódott, mert nem tértünk rá a ringre (S1) az A4-ről, én csak pislogtam, mint béka a kocsonyában és hallgattam a "Összesen a táblákat kell figyelned meg azt a hülye útvonaltervet, mi a szarért kell eltévednünk az első útkereszteződésnél?! Most merre menjek? Előre? Vagy jobbra? Hm?"... Aztán egy rövid bécsi keringés után valahogy csak megtaláltunk az utat tovább és onnantól kezdve egészen simán ment minden. A felhők gyönyörűek voltak, az ég magas volt, az út egyenletes, a többiek nem villogtak le, az autóban az iszonyú lassú country szólt...
Valami iszonyú lassú country szólt Leengedett ablaknál A kocsimban és tűnődtem Mi lenne, ha annál A szép nőnél szólna ez Aki épp mellettem áll És mereven előre néz S a jó öreg zöldre vár Szólnék, de jó ez a zene Ő meg tudná, mi a fene A cél, az, hogy ott aludjon Velem bárhol, a férje meg otthon És most itt van, elvált, Meztelenül festjük ki a szobáját És közben a dallamát Fújjuk ketten a dalnak, amit Gondolatban betettem A magnójába, míg mellettem állt Ha akarnám, meglehetne És utána elmehetne És utána visszajönne Hogy elmenőben kijött a könnye De most csak mellettem áll De rám néz majd a sárgánál És mosolyog, amíg kuplungol Mintha tudná, hogy megvolt valahol… Én meg szólnék, de jó ez a zene…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése