Hát elmúlt, tudom minden véget ér...
Elszállt a nyár, oly messze jár...
Tüptüptürürüpp...
Hát elmúlt, ma sem értem, hogy miért...
Mégis úgy fáj,
hogy elmentél, elhagytááááááááál...
Ez majdnem szerelem volt,
egy lépés volt csak az ég,
az álmok ködfátyolát
te tépted széééééééééét...
Na jó. Ez így, ebben a formában nem igaz. Az álmok ködfátyolát mi téptük szét. Tegnap reggel. Tegnap reggel fél 8-kor ugyanis hazaindultunk Leuvenből (Belgium - Wallonia) és nem túl sietős tempóban este 11-kor már az Ecseri úti templom előtt suhantunk kicsit több, mint 2 hetes autónkkal, amibe az elmúlt két hét alatt 4000 km-t sikerült belepakolni, jól.
Amikor tegnap éjjel az M1-esen befutottunk kis hazánk fővárosába a toldozott-foldozott úton, kicsit úgy éreztem magam, mint a vőlegény, aki az eskövője előtt elábrándozik egy másik nőről, majd megpróbál a leendő felesége szemébe nézni kicsit szégyenlősen, kicsit bűntudatosan és az álomnő után próbálja ismét szépnek látni a párját... Hát ez van.
És ha most valaki azt mondja, hogy fogjam be a szájam, mert nem Gambiába vagy Zairéba vagy valami olyan csóró országba születtem, aminek a nevére az emberek 90%-a azt hiszi, hogy az egy város neve és nem is egy országé, annak azt mondom, hogy leszarom Gambiát és Zairét, de még Ghánát is, mert én ilyen irigy és önző szenya vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése