Enerdzsi

Reggel arra ébredtünk, hogy nópóvör.
Ha ez máskor történt volna, nem aznap, amikor úgy terveztem, felkelek és beírom a gépbe a tegnap cekával félálomban felskiccelt hipotéziseket, nem is zavart volna a dolog. Így, egy kissé bosszankodtam, de összességében egész hamar belenyugodtam és vihogva megállapítottam magamban, hogy ceruzával írt jegyzeteket fogok odaadni a konzulensemnek. Ezután teljes lelki nyugalommal megpakoltam a mosógépet, hogy ha már a számcsigépet nem tudom használni, legalább mosok egy sötétet... Aztán leesett. Hiszen nópóvör. Jó. Akkor elmosogatok. Az még megy. Automatikusan elpakoltam a száraz cuccokat, elmostam a poharakat és a tányérokat, majd ugyancsak automatán bekészítettem egy kávét és bekapcsoltam a gépet. Ehhez már 5 perc kellett, hogy leessen, hogy asse megy. Hiszen nópóvör. Nem baj. Nem lesz tejeskávé. Iszom helyette kakaót. Meleget persze. A mikróban melegítve persze... Ennyit a koncentrálóképességemről és figyelmességemről. Vagy ennyit az elfajzott, túlcivilizált életünkről.