Legújabb megfigyelésem, hogy azok az emberek, akik úgy ülnek a metrón, buszon, villamoson, trolin, hogy a lábukat szétvetik, mint a legrosszabb direktk***k, szignifikánsan alacsonyabbak a magyar átlagférfiaknál... Bár a látványuk azt (is) sugallhatná, hogy micsoda óriásszerszámot hordozhatnak ezek a lábuk között, ha annak ellenére, hogy a combjuk ropivékony, mégsem tudják normálisan összezárni a lábukat; szerintem mégis azok vannak többségben, akik meglátva egy-egy ilyen díszpéldányt, azonnal arra gondolnak, hogy nézd már a kis töpszlit, kis termete ellenére milyen szépen elfoglal tahó módon két helyet a tömött metrón... Mert összerakni a lábukat ezek a marhák nem képesek ám, még ha gyerekes anyák és öreg nyanyák állnak is a levegő nélküli, fülledt járműveken...
Szerintem az, hogy bízunk benne, hogy ha szembetalálkozunk a lelki társunkkal, akkor örökre mellette maradunk, mert semmi sem vezethet tévútra, éppen olyan optimista kapálózás, mint ha azt hisszük, hogy van valami, valaki, valahol, aki a kezében tartja ezt az egészet...
Az előbb elmentem a Sparba. Útközben belebotlottam egy kampányzáró retróbuli hangzavarába. Épp a tíz- és négyemeletes házak faláról verődött vissza... A kampány sikerességét jelzi a következő kis párbeszéd:
- Mi van kinn, néni?
- Táncolnak a politikusok...
- Kik?
- ???
- Melyik párt?
- ??? Táncolnak... Úgy ropják...
Bevásárlás után azért elbotorkáltam a hang irányába és felmértem, mi van már. Az eredmény: Szadeszes kampányzáró, ingyen sör, ingyen szenya, ingyen üccsi, retrózene, töksötét, fogatlan csövik.
Öt perc után eljöttem és most már itthon nézzük a Dob+Basszust. Épp az XL Sisters Nagytest nagy élvezete megy... Sajnos a Glamour-ról már lemaradtunk, de most kezdődik a Hannibál tanár úr is. Inkább ajánlom, mint a Berényiék újabb kalandjait...
Ma elértem életem eddigi legzúzósabb tömegét, ugyanis a mérleg higanyszála reggel 55 kg-t mutatott, miután lájtos ruhákban (polonyó + játszónadrág), cipő nélkül ráléptem... Kicsit megdöbbentem, hiszen 12 éves korom óta (akkor 54 kg voltam) nem léptem át az 53-at. Nem érzem magam kövérebbnek ugyan, mint egy hete, de ezzel az 55-el asszem elértem a lélektani határt, több nem szeretnék lenni semmiképpen. Asszem le kell mondanom az éjféli kakaóról meg lekváros kenyérről. Nem látszik rajtam semmi, de azért már mégis... 165 centihez igencsak elég 53 kg is. Sőt. Ha kicsit tudnám ropítani a combjaim és meg tudnám akadályozni, hogy a mejjem ne csoffadjon, ha csökken a súlyom, akkor 52-vel is kibékülnék. De ez túl szép lenne, úgyhogy ki is húzom.
Ma, miután rádöbbentem milyen öreg vagyok, úgy gondoltam, jó lenne összeírni mi az, amit szeretnék csinálni a közeljövőben, hátha ez ösztönöz majd bizonyos lépésekre:
- Szeretnék valamilyen önvédelmi tanfolyamra járni, kung-fuzni vagy mittudomén
- Szeretnék táncra járni, vagy folytatni a néptáncot vagy valami újat tanulni az alapoktól
- Szeretnék valamit sportolni, mondjuk elszálltabb időszakaimban szeretnék lovagolni járni, vagy teniszezni, de tulajdonképpen már az is haladás lenne, ha heti egyszer úsznéknánk vagy pingpongoznánk
- Szeretnék egy túracsoportba járni, hogy szakképzett túravezetőkkel fedezzük fel a közeli hegyeket, ne ilyen vakvezetvilágtalant módjára
- Szeretnék a kóbor állatokon segíteni valamilyen önkéntes munkával
- Szeretnék öregekkel lenni szintén valamilyen önkéntes szervezeten keresztül
Főztem paradicsomlevest meg gombapörköltet, majd nagy nehezen kitaláltuk, hová menjünk délután. Az általam javasolt Budakeszi Vadaspark megvétózása után a Budai Várhoz mentünk, majd a Nyugati alatt óriási ésjézuseljőhalleluja üvöltözés mellett megkerestük a nattérképen, hol lakunk. Ezután ettünk sütit az Európában (bazimeleg, nólégkondi, ishler jó, franciakrémes drága és rossz), majd hazajöttünk, de fél 7-kor újra szedtük a sátorfánkat és elindultunk fotózni a Nemzetit meg a Művészetek Palotáját. Most értünk haza és kivagyok, mint egy ló. Na erről beszéltem. Ezért kéne az a rendszeres sport...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése