Az elmúlt napokban buzgón németet tanultam (Eljutottam a gimis fekete-fehér-piros könyv 9. leckéjéig, aztán berágtam Martinára meg Kerstinre, mert olyan bárgyú párbeszédeket folytattak, hogy aszittem behalok, először a röhögéstől aztán az utálattól; úgyhogy lementem délelőtt a könyvtárba és kihoztam két fajta kezdő könyvet meg munkafüzetet és most azokat nyúzom. Csomó minden ismerős, főleg a szavak, de a névelőket az istennek nem tudom megjegyezni, richtig mindig mást mondok. Magamban persze. Mindegy, azért próbálok haladni. Jelentősen motivál, hogy az új könyveim színesek, fotókat is tartalmaznak, nem csak piros ceruzarajzokat, ráadásul a párbeszédek itt-ott viccesre is sikerültek bennük.) és számolgattam.
Ha csak 10 magánórát tartok egy héten - occsóé', nem több ezres óradíjjal, hanem igazán pénztárcabarát tarifáért; akkor pontosan egy tizessel fogok kevesebbet keresni, mintha 22 órát tartanék a gimiben, agyvérzést kapva a kamaszkor fékezhetetlenségétől és szemtelenségétől. Ráadásul magántanítványaim 16 éves korom óta vannak, csoportot tanítani pedig most kezdenék, rutin nélkül... Hát hülye vagyok én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése