Kalandok

Na. Egyedül vagyok itthon, AV szerel valahol, én meg próbálom értelmesen kihasználni az időt, persze hiába, így inkább össze-vissza netezgetek meg hallgatom a Barátok Közt-et. Ma fél 6-tól tanítottam volna, de szokás szerint jött az sms, hogy bocs, kések fél órát, mire visszaírtam, hogy bocs, akkor sztornó a hét, le vagy ejtve. Mindig is utáltam azokat, akiknek semmi dolguk, de tényleg, mert mondjuk levelezőn kommunikáció szakosok, de mellette nem dolgoznak, nincs fiújuk / nőjük, a szüleikkel élnek, ráadásul a megbeszélt helytől húsz percre laknak gyalog, mégis folyton késnek vagy fél-egy órát. Szóval miután azértse tanítottam, kihasználtam azt az egy órát, ami a munkaidő vége és egy átlagos ruhakölcsönző zárórája között van és a tegnap este gondosan felkörmölt címek közül elbattyogtam az legközelebbibe, ahol kivételesen volt egy kölcsönzési árintervallum 25-120 ezer között.

Belépve a a körfolyosós ház első emeletének egyik kis lakásába cipőt le, papucsot fel, lilaszemöldökű tulajdonosnőre - aki épp telefonál - vár. Jó. Lilaszemöldökű nő telefont letesz, én körbesétál, nézeget. Hááát, ilyet meg olyat szeretnék, de tulajdonképpen rugalmas vagyok, ha valamire rábeszél, az is megfelel... Semmi, hiszen nekem minden jól áll. Na jó. Ügyet kézbevesz. Konkretizál. Mondjuk ez meg ez tetszik. Semmi. Explicitté tesz. Tessékmondani mennyi? Furcsa tekintet. Kitérő válasz. Isssszonyatos szerencséje van, mert áprilisra meghosszabbítottuk a márciusi akciót és így minden ruha kölcsönzési díja 20%-al kevesebb. Aha. Türelmet veszt. MÉGIS MENNYI EZ A KÉT RUHA? Megijed. Kinyög. 100. Mosolyog. Együtt a kettő? Néz. Nem, külön-külön. Udvariasan meghajol. Köszönöm, viszlát.

Akkor már inkább egy Kispolszki baszki.

Megoldás

Aztán csakhogy nehogy valakinek álmatlan éjszakát okozzak, elmesélem, hogy miután bánatosan  továbbgyalogoltam a Blaha felé, egyszer csak a szemembe ötlött egy kis táblácska, rajta a bűvös szavak, esküvői ruhakölcsönző... Émmámindegy alapon reményvesztetten besétáltam egy kis üzletbe, ahol körülbelül ugyanannyi ruci sorakozott, mint az előzőben, ugyanolyan sokféle stílusban, fazonban - csak éppen mindegyik vállfáján ott fityegett egy kis árcédula, amin már sokkal barátságosabb árak figyeltek. Ja és a nőnek sem volt lila a szemöldöke. Körbenézegettem, álmélkodtam, lelkesedtem egy kicsit, beszélgettem az eladóval negyed órát és boldogan megegyeztem vele, hogy Anyuval még a héten benézek újra és választunk egy ruhát, ha lehet olyat, mint amilyet már be is linkeltem...

És boldogan élek, amíg meg nem halok.

Epilógus

És most remélem nem néz mindenki smucig disznónak, hogy nem vagyok hajlandó egy csupasz ruháért (amihez még fátyol, nyakék, fejdísz stb. nincs, sőt, ami mellé még egy menyecske ruha is dukál) százezret kiadni... Ha lenne ennyi pénzem csak a menyasszonyi ruhára, akkor sem, elvből sem vennék kölcsönbe semmit ennyiért, nemhogy egy fél napig viselendő habcsókot. Ez olyan, hogy ahol 120 forintért lehet pisilni, oda nem megyek be. Nem és kész. Lehet, hogy mégis smucig disznó vagyok. De legalább elvekkel felvértezve.   

Miután rátaláltam az üzletre, olyan örömmámorban úsztam, hogy csak na. Elmentem a Blaháig, onnan a Ferenciekre, a Jégbüfében vettem két franciakrémest és egy diófagyit, majd ráérősen végigsétáltam a Váci utcán, kimentem a Duna partra és visszasétáltam a Deákig, ahol az aluljáróban egy öreg nénitől vettem egy csokor fonnyadt orgonát. 

Fél 8-ra értem haza, boltban nem voltam, szóval se zsömi, se kenyér, se felvágott nincs itthon, ellenben van két franciakrémesünk, egy csokor sötétlila orgonánk és tudok egy üzletet, ahol szép menyasszonyi ruhákat lehet kölcsönözni.

Asszem gazdag vagyok. 

Kontraszt

Nehezen mondom ki, de mostanság van olyan, hogy akár több órán keresztül is elégedett vagyok. Ilyenkor réveteg mosollyal a szám szélén vonulok lendületesen a napsütésben, fülemben az mp3 lejátszó és vidáman a siető emberek szemébe nézek - akik általában visszanéznek. És visszamosolyognak.

Az előbb beszéltem Anyuékkal. A tesóm osztályába jár egy fiú. Helyesebben járt. Egészen tegnap este 9 óráig. Tegnap este leszállt a vonatról, jött egy gyorsvonat, ami ugyan nem ütötte el, de elszédítette és a srác olyan szerencsétlenül esett a sínekre, hogy azonnal meghalt. 17 éves volt. 3-os gimnazista. Két nyelvvizsgája volt, egyetemre készült. A szülei ma bevitték és leadták a tesómnak a belépőkártyáját és a könyvtári könyveit. Testvére nincs.

Asszem ehhez nincs mit hozzáfűzni.