Para

Az úgy volt, hogy miközben O. egy látványos mozdulattal kettétépte a szerződésem, kijelentette, hogy bár semmi baj nincs a munkámmal, felsőbb utasításra mást kell, hogy felvegyenek a helyemre. Sírva bandukoltam le az iroda lépcsőin, elmerengtem, hogy épp mostanság iratkoztam le az összes álláskereső portálról, erre most regisztrálhatok újra, majd elképzeltem, milyen lesz megint interjúkra járni, próbálkozni, igyekezni... Kétségbeesésem fokozandó hirtelen megpillantottam a táskámat a folyosón heverve, amiből persze valaki már kilopta a pénztárcámat, így jövőm pénzügyi helyzete a sötétről hirtelen éjfeketévé változott... Ekkor leguggoltam az ablak alá és bömbölni kezdtem kezemben az üres retiküllel, amikor is a semmiből ott termett DM, a legjobb barátnőm, aki kárörvendően nevetni kezdett, hogy most végre én is megtudom, mi a nyomorúság, végre én is megtapasztalom, milyen, amikor nem hullik minden csak úgy az ölembe. Dühösen visszaszóltam, hogy én igenis eddig is mindenért megküzdöttem, nem kaptam meg csak úgy hipphopp dolgokat, ha volt pénzem, az csak azért volt, mert tanultam, majd tanítottam, ez az út viszont mindenki előtt nyitva áll, akinek van egy kis esze. Ekkor DM bosszút esküdött és egy késsel elkezdett kergetni körbe-körbe az épületben. Először egy mosdóba rohantam be, de el is mosolyodtam a naivitásomon, mivel eszembe jutott, hogy a filmekben is mindig a rötyiben keresi az üldöző a menekülőt és hiába a rigli, egyik üldöző sem rest lehajolni, hogy kiderítse, melyik wc-ben retteg a menekülő áldozat... Felmásztam hát a wc tetejére és az ablakon át próbáltam egérutat nyerni, nem is hiába, hiszen egyszer csak rengeteg srác között találtam magam, akik épp főzni tanultak egy nagyobb teremben. Hopp, magamra kaptam hát egy narancssárga gúnyát, bebújtam az egyik szakácstanonc elé, megfogtam a kezét és együtt vágtuk a hagymát, miközben félénken súgtam oda a srácnak, hogy könyörgöm, ne buktasson le, tegyünk úgy, mintha semmi különös nem történne...

Ezek után el lehet képzelni a mai napom.