Gyereknap

Azon filóztam, amint a Margit szigeten tekertünk a rengeteg gyerekes család között, hogy ha egyszer a fiam vagy a lányom nagyon követelőzős lesz, azt mondom majd neki, hogy majd gyereknapon megkaphatja, amit annyira akar, most nem.

Ha elfelejti - úgy jár, ha nem - úgy járok, de legalább fejlesztem a memóriáját. Tiszta haszon.

Tulajdonképp én nem emlékszem, hogy régen ilyen nagy divat lett volna ez a gyereknap. Fogorvos után kaptam Roli Zolit, de gyereknapon max. egy lufi járt.  

Ott tartottam

... hogy pénteken elmentem néminemű ruhát nézni, mert mióta beköszöntött ez az izzasztó meleg, minden estémből egy óra azzal ment el, hogy idegesen és teátrálisan mindent kipakoltam az ágyra, káromkodva, mint egy kocsis, hogy nincs egy rohadt nyári cuccom, mert mindenem vagy túl kurvás vagy túl kopott vagy túl kicsi vagy túl szar. Szóval péntek délelőtt naivan bevásárlókörútra indultam, a Blahától a Ferenciekig minden hülye kis üzletbe betértem, arra nem gondolva, hogy a ruhákat próbálni is kell egy-egy kis undorító büdös lyukban, ahol általában még egy kis szék sincs, ahol dübörög a zene és ahol az akasztók fele le van törve. A túra sovány eredménye egy fekete-fehér csíkos pántos póló lett, amit tulképpen meg sem akartam venni eredetileg, de üres kézzel hazatérni óriási blamázs lett volna.

Délután beugrottunk - már ketten - egy nagyobb áruházba Kispesten, ahol azért már nagyobb szerencsével jártunk. Ezután átmentünk az IKEA-ba némi asztaldíszt szerválni, ahol vacsoráztunk egy nagyot majd az Árkádban zártuk a napot, ahol egy fia cuccot nem vettünk.

Szombaton délelőtt külön-külön bevásárolgattunk, AV csinált ebédet, majd 4 körül elindultunk egy kerty partyba, ahol annyi palit ettem, mint életemben talán még soha. Jókat röhögtünk, sütöttünk húst, elvoltunk és izgultunk, hogy két hét múlva olyankor már másképp fogunk egymásra nézni AV-vel... Zizz.

Vasárnap cangáztunk a Margit szigeten, a rakparton, néztünk egy kis boat versenyt, izzadtunk, cikáztunk a jónép között, majd jól kifáradva 3 körül értünk haza, amikoris fixáltuk a zenéinket. Délután keresgéltünk gyerekkori fotókat, beugrottunk az étterembe felmérni a hely apróbb részleteit, 8-kor pedig Nagyi Palacsintázójáztunk egy közös barátunkkal, de 10-kor leléptünk, mert addigra a szúnyogcsípéseim okozta nyafogási együtthatóm elérte a tolerálhatatlant.

Ma voltunk otthon, Anyuéknál, ahol szintén fotókat válogattunk, kitaláltuk az ültetési rendet és a kisebb részletekről vitatkoztunk beszélgettünk.

Most pedig éhen halok.

BKV 1

Egy néni, aki egy ideje már böködött a táskájával, riadtan kérdezte, mikor szigorúan hátrafordultam:

- Tessék mondani, mit mondjak, sima vagy vonal jegyet kérek?

BKV 2

Ma 18 percet vártam egy állítólag 5-8 percenként járó trolira. Pest összes trolija monnyon le. 

És aztán mikor végre felszállhattam:

- Úúúú, odanézz... Micsoda csaj... Nézd, milyen gyönyörű arca van... Aszta, de szép... (Öt perc félhangos nyílt dícséret egy tényleg szép arcú szőke lánynak.)

- Azért ezt is elfogadnám. (Gondolom nem kell mondanom a címzettet.)

Dudkának

Na, miután már a második pirítást kaptam, leírom mi is volt azzal a kis gombacsikkal... (Tulajdonképp a sztori nem is izgi, főleg miután már ennyit várattam a jónépet rá...)

Szóval az úgy volt, hogy voltunk ugye a túlélőn. Ez egy olyan túra, ahol nem árulják el előre, hová is megyünk, viszont vannak kis clue-k, amik ha ügyi vagy, segíthetnek abban, hogy még a kirándulás előtt tudd, hová is mész, ami azért nem egy rossz dolog. Az idei clue néhány fotó volt, ami közül egyen egy gomba szerepelt és így nem volt rossz taktika azt hinni, hogy ha megtudjuk milyen gomba is van a képen és kikeressük, az hol a leggyakoribb, akkor fogjuk körülbelülre tudni, hová is megyünk. 

És... gondolkodásunk helyesnek bizonyult, mert nagyjából arra felé mentünk, amerre tippeltünk... Köszönhetően Dudkának.  

Est fénypontja

Ja, ma este voltunk a bolgár étteremben ünnepelni magunkat. Jó volt megint, finom volt megint. Aztán hazaértünk, pilledtünk tíz percet és kb 10-kor csengetett K. bácsi a harmadikról, aki olyan élvezettel képes kimondani a fekália szót, mint más a lenolajat, hogy a délutáni esőben úgy beázott a pincéjük, hogy ki kellett lapátolniuk, úgyhogy nézzük már meg mi is, hátha nálunk is befolyt az eső... És mit ad isten... Igen. A pince 3/4 része víz alatt volt, itt fél centis, ott 7 centis mélységben, úgyhogy mit volt mit tenni (Mit? - kérdezné Sanyi...) nekiálltunk a vacsit ledolgozandó esti tornának, vagyis egy jó kis lapátolásnak, söprögetésnek, vizesvödörcipelésnek. Vicces volt, még sosem csináltunk ilyet, így olyan lelkesedéssel söpörtem, mintha legalábbis a világ legélvezetesebb feladatát végezném... Dúdoltam az ebony, ivory-t és izzadva járt a kezem, mint a motolla, közben pedig mosolyogtam, mint egy hülye, mert önmagam sem értettem, miért is csinálom ilyen szívesen ezt a melót.