Oldalak

2007. május 25., péntek

 Riasztás

Délután kettőtől percenként kukkoltunk ki a rácsos ablakokon, hogy esik-e már. Nem esett. Sötét volt, de nem esett. Az istennek sem. Kettőtől fél ötig zajlott ez a na, zuhog már? móka, a többiek fel-alá járkáltak az irodában, mint a mérgezett egér, hogy mi lesz a kocsikkal, hogy jutunk haza, mire a helyzetet fokozandó, az utcában végigszirénázott egy kocsi, hogy figyelem, figyelem, orkán erejű szél várható, aki teheti, maradjon fedél alatt, zárja be az ablakokat stb stb stb. Konkrétan azt hittem, befosok. Orkán erejű szél? Két centis jég? Hát hol élünk? Tényleg jön a világvége? Tényleg igaza van annak a pár szelíd külsejű jehovának, aki hetente egyszer a kezembe nyomja a kis szórólapját? Tényleg pár hónap, év és ahol most autók pöfögnek virágos rét terem tigriseket simogató, szép hajú igazakkal?

Vagy most mi van most?


Égő

Holnap jegyesoktatás. Volt lenyánk, de zord külső körülmények* úgy játszottak össze, hogy nem tudtuk megcsinálni. Nem tudom, hogy állunk így a lelkész elé.

* nincs Bibliánk

Ápdét: A lenya második részét - nevezetesen az Elemezd és beszélgess az Apostoli Hitvallásról - kipipálhatjuk. Éljen a kölcsön kis káté. A heidelbergi.

Ápdét 2: AV letöltötte, most telepíti a Bibliát. Modern idők.  


Esküvő

Meghívók postázva. Nincs visszaút. Zizz.

Vettem még egy fehér combfixet. Fix, hogy izzadni fogok benne.

Ja, holnap leszünk egy millió hónaposak.  


Jesz, tudéj

Ismét egy izgalmakkal teli napot tudhatok magam mögött: gyalogoltam a Könyves Kálmán mentén a tűző napon, kopogtattam a szemem az éhségtől, gondolkodtam a munkahelyi szauna létjogosultságán, hotdog vadászatba kezdtem egy ismeretlen fiatalemberrel a nyolcadik kerület sűrűjében, zizegtettem a fogam egy katakombában, vigyorogtam, mint a vadalma, sutyiban tervezgettem a délutáni teendőim, törökülésben ültem, miközben körülöttem kiskosztümben feszengtek, napoztam egy teraszon, aggódva pillantgattam fel a tornyosuló felhőkre... Szóval ismét egy izgalmakkal teli napot tudhatok magam mögött...


J.o.

A mai jegyes oktatásunk meglehetősen rövidre sikeredett, konkrétan 16 percesre. Nem, AV nem vágta ki a kerek szemüveges, ijedt szemű lelkészt a saját kis irodájának az ablakán és azt sem árulta el, hogy néha paráználkodunk, a lelkész bácsi tessékelt ki minket idő előtt, mert konkrétan dolga volt. Saaajnos. De tényleg, egész jól elvoltunk, büszkén meséltük el, hogy elolvastuk a feladott passzusokat, egész meghatódott, milyen szorgalmasak vagyunk, aztán mondván Ha nem megy a szexkér forduljunk Krisztushoz rövidre zárta a mai alkalmat és utunkra engedett.


A mi boltunkban...

A mi boltunkban a legolcsóbb szeletes csoki 69 forintba kerül.

A mi boltunkban rengeteg féle kis fél decis pálinka kapható.

A mi boltunkban A pénztárnál Kamcsatkáig áll a sor.

A mi boltunkban a pénztárosnő nem köszön.

A mi boltunkban ha egyszerre érkezel A pénztárhoz valakivel, tuti te engedsz, mert ő furakszik.

A mi boltunkban a nyakadba liheg a következő vásárló.

A mi boltunkban a csokik puhák, mert 30 fok van, mikor kinn 29.

A mi boltunkban a legolcsóbb egy literes üdítő 219 Ft.

A mi boltunk a Reál.    


Cébé

Régen éreztem már ezt az érzést... Hogy elfordítom a fejem és érzem az áralmó cigiszagot; hogy valami meghatározhatatlan szárazság és rossz íz bénítja le harcedzett számat (amit a változatosság kedvéért megint elvágtam); hogy olyan érzésem van, mintha hamarosan hasmenésem lenne; hogy émelyeg a gyomrom...

Egy szóval régen ittam alkoholt utoljára...

No nem vagyok berúgva, nem vagyok becsiccsentve, csak érzem, hogy idegen anyag van bennem... Amihez nem szoktam, amit nem ismerek, amit ha valaha régebben kóstoltam is, jó nyolc éve hanyagoltam...

Túl vagyok tehát az első céges bulin.

A  pörkölt finom volt, a torta friss, az emberek általában normálisak... Csak az a kólás whisky... Csak azt tudnám feledni.


Pause

Mindenesetre a mai nap egy óriási pofon volt a szarnak, gyakorlatilag semmit sem csináltunk benn, vártuk az esti bulit és unalmunkban pletykáltunk végeláthatatlanul. Úttűnik a kánikula az uborkaszezont is meghozta, mindenki belassult, mint a bivalyok az iszapban.

Na de jön még melegre jégeső.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése