0 óra 33

A következő esküvőmön négyen leszünk. Plusz az anyakönyvezető.

Még nincsenek kész a meghívók.

Ellenben a derekam leszakad.  

Szom

Brukner Szigfrídhez hasonlóan beletörött az agyam a szervezkedésbe. Már vettem be gyógyszert (vagyis ahogy a kozmetikus Juli mondaná a Szomszédokból, pasztillát), de mintha semmit nem tettem volna, alig tudom nyitva tartani szemem, úgy hasogat a homlokom. 

Lehet, hogy fáradt vagyok.

Vasárnap este. Holnap (is) kelés. És egy újabb könnyű nap. Remek.  

7vége

Van egy perc nyugi, el sem hiszem. Beszámolok. 1...2...3...

Szóval tegnap takarítással kezdődött a nap. Még pizsiben, kócosan elkezdtem port törölni, ritkán teszek ilyet, de ha igen, olyan erős késztetés jön rám, hogy csapot-papot otthagyva képes vagyok nekiugrani. 11-ig úgy, ahogy rendbetettük a lakást; a fürdőszobát, a hálót különösen, a konyhát, a nappalit és az "előszobát" kevésbé, mert 1: sütőt utálok pucolni és az amúgy sem látszik 2: a nappalit elöntötték a félig kész, az elrontott és a kézbesítésre váró meghívók 3: az előszobába pakoltunk ki minden felesleges cuccot. 

Fél 12-kor elindultunk Nagyiékhoz átvinni a meghívót, kaptunk almalevet, némi divattanácsot, hogy legyen a hajam (haha), elolvadtunk önmagunk dicséretét hallván, milyen szépek, okosak, ügyesek és kreatívak vagyunk, majd hazasiettünk, mert Anyuék telefonáltak, hogy közel vannak, felugranak az ebéddel. Az ő esetükben mondjuk erős túlzás felugrásról beszélni, mert a négy emelet olyan három-öt percet vesz el az életükből; mindenesetre felértek, kipakolták a három fogásos kaját, megkapták a meghívójukat és olyan fél óra múlva már tovább is álltak sajna.  

Ebéd után háromkor elindultunk a Savoya parkba (bár múltkor megfogadtuk, hogy soha többet nem megyünk oda, mert semmi sincs, de legalább messze van, de hát így lehet adni a szavunkra...), szóval elindultunk harisnyát venni, de útközben eszembe jutott, hogy miután Anyu fog öltöztetni, esetleg nem ártana egy fokkal szolidabb bugyit is szerválni, mint az a kettő, amit már az esküvőre vettem. Vettem egy vakítóan hófehér bugyit, ami mivel UV fény valószínűleg nem lesz, annyira azért nem fog vakítani, de azért fog. Hari persze nem volt.

A délután folyamán még három helyre beadtuk a meghívót, aminek következtében kezdtem úgy érezni magam, mint húsvétkor a fiúk. Mindenhová betessékeltek, mindenhol ittunk egy kis gyümölcslét, ettünk egy kis vasárnapi sütit, mosolyogtunk, én elmentem pisilni, majd léptünk a következő helyre.  

Ja, a Jolidonban láttunk push up-os melltartót mellbimbóval.