A mai sétát pedig köszönöm a kenguru feltalálójának*, mert nélküle nem tudtunk volna begyalogolni sírás nélkül a belvárosba (köszönjük kátyús járdák és macskakövek) és nélküle nem tudtam volna hazafelé még egy jégkrémet is elrágicsálni menet közben a döglesztő hőségben...
* illetve AV-nek aki rábeszélt a termékre és megvette a szóban forgó darabot
Amúgy meg észrevettem, hogy a korábbi "minden vásárlásnál kell venni egy tejfölt" mániám átváltott "minden vásárlásnál kell venni nedves törlőkendőt"-re.
Illetve amikor az ember egy kvázi inszomniás babát szeretne egy csendes sétával elaltatni, óhatatlanul is felmerül benne a gondolat, hogy minek vannak vajon a világon más gyerekek / sirályok / olaszok, akik a sipítozásukkal tutira felriasztják szerencsétlent.
A motorosokról már korábban szóltam.
Mondjuk nem sírok, mert otthon naponta minimum kétszer felborították a csövik alattunk a szelektív hulladékgyűjtőt, hátha találnak benne még 1-2 ép (!) visszaváltható üveget... De ez már egy más mese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése