... a gyerekkel a kézben neteztem (alap), teregettem, teát ízesítettem, port töröltem, pakoltam, ebédeltem már mellé ma bekerült a gyerekkel a kézben tápszert is csináltam már is...
... mondom én, hogy nehéz az élet...
... viszont egyre inkább értelmet nyer az ami nem öl meg, az megerősít mondás...
P. a múlt szerdai oltás óta bolondgombás. Kialakított ugyan egy remek napirendet magának (meg nekünk) ebből azonban sajnálatos módon kimaradt a nappali alvás. Az éjszakái tökéletesek, 10-11-től 5-6-7-ig alszik, de napközben egyszerűen nem képes hunyni. Ha eszik, játszunk, majd ha ásítozni kezd, letehetem én ugyan a kiságyába (a'la Suttogó) csak keservesen sír és nem hagyja abba 10 perc után sem... Sőt. Csak belelovalja magát és egyre erősebben sír. Ha nem kínzom és ásítozás után ringatom, akkor úgy fél óra kemény izommunka után úgy tűnik, elaludt, leteszem, de maximum fél óra után ébred és akkora szemekkel néz, mint aki az életben nem akar többet aludni. És ez maximum 2-3x fordul elő egy nap, azaz maximum 1,5-2 óra, ami jut napközben...* Az okosok szerint lehet, ilyenkor egy bennragadt büfi vagy szélfújás miatt kel fel, de kérdezem én, éjszaka hogyhogy nem marad benn ilyesmi, hogy 7-8 órát kibír? Állítólag a másfél éves gyerekek alvásideje 10-12 óra. Ha-ha.
* jó, ez túlzás, mert mióta olyan okos, hogy egyedül is elvan 3/4-1 órákat, azóta mindenfélét csinálok mellette, ő meg egyszerre játszik és bámul, hogy mikor nézek már rá, hogy huncutul rám nevethessen... 12 hetes ma, te jó ég és néha már most megijeszt, mi mindent tud...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése