Szóval Hét 1, Hét 2, Hét 3, Hét 4, Hét 5 (mi a francnak voltunk ennyit otthon?) és most Hét 6.
Hétfőn tehát Pestet vettük be kettesben AV-val. Jártunk a Főzelékfalóban, ez biztos, vettünk cseresznyés kólát a kis Tescoban a Nyugatinál, ahol megdöbbenve láttuk, hogy a parkoló már a múlté, helyette egy naaagy zöld terület van, szökőkúttal, voltunk a Westendben, ahol AV kapott egy nacit és ledöbbentünk, hogy már Pesten is van Debenhams, ami még csak hagyján, de angolul vannak kiírva benne a dolgok, ami szerintem szégyen. Amúgy nagyjából ennyi, többre nem emlékszem. Ja, de. Hazafelé felsővezeték szakadás volt Kispest körül, úgyhogy nem jártak a vonatok, így jó két órát rostokoltunk az állomáson, várva, hogy valami legyen... (Nem tudom, mondtam-e már, hogy sosem tudnék bejáró életet folytatni... Mert 5000 forintos Debenhams babapólót persze lehet venni, de hogy ne késsenek a vonatok órákat, na az elképzelhetetlen.)
Kedden fodrásznál voltam, majd épp csak hazaértem, AV apukája látogatott meg minket, majd este K. jött, ezúttal ugye L. nélkül... P. ezen az estén már 12-t lépett egymás után, majd előre dőlt. Este lángosoztunk és már nagyon éreztük, hogy lassan megyünk haza...
Szerdán AV anyukája jött hozzánk, én pedig egyedül visszamentem a hátsómmal kontrollra, majd siettem haza pakolni.
Csütörtök már végképp a csomagolás jegyében telt, kicsit szomorkodtunk, de alapvetően azért örültünk, hogy visszatér minden a régi kerékvágásba. A repülőutunk hazafelé rémálmos volt, P. nyígott-nyűglődött, de ezt most inkább nem idézném fel újra, lényeg a lényeg, hogy majdnem lekéstük a gépet, mert nem tudtuk, hogy egy órával hamarabb be kell csekkolni, alig kaptunk egymás mellé helyet, pedig direkt fizetünk is érte, késve indultunk, késve érkeztünk, P. pedig az istennek nem akart / tudott aludni a gépen, majd utána itthon sem...
És tádáááám, vége, ennyi a beszámolóm az otthon töltött hetekről. Piha, ez is megvolt, most már csak a mostani két héttel vagyok adós és lassan behozom magam, hehhhhe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése