Ma konkrétan fossá untam magam. Meg P. is. Este 8-kor már elkezdte a földhöz csapdosni az állatait dühében, hogy ő most milyen kicseszettül unatkozik, én meg nem tudtam mit csinálni, csak megértően nézni, mert engem is mart az unalom. Kínunkban megnéztünk egy esküvős műsort, két leszbi nő házasodott, egy szép barna meg egy fiús szőke. Mindent szerencsétlen szőke szervezett, ő választott ruhát a feleségnek, ő foglalt helyszínt, ő rendelte meg a dekort, a virágokat, a tortát stb. Először tök antipatikus volt, mert engem taszítanak az ilyen szinten férfias nők, de aztán miután választott egy nagyon szép menyasszonyi ruhát (sellőalakút vagy milyet), de a hülye barna sírt, hogy ő ezt nem veszi fel, ő másikat választ, nagyon megsajnáltam szegényt, mert látszott rajta, hogy rosszul esik neki a dolog... Már-már mérges voltam a barnára. Ez van, én ilyen csicska vagyok, utálom az ilyet. Örült volna annak a szép ruhának a hülye p*csa... Tök szeretettel választották neki. Szerintem ez a lényeg.
É-hen-ha-lok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése