A vasárnapról még nem is írtam. Anyuék ugye a fél 8-as géppel mentek reggel, így fél 6-kor elhagyták a lakást, AV-vel együtt, aki kivitte őket a reptérre ezen a hajnali órán. Amint becsuktam utánuk az ajtót, P. elkezdett szipogni, ami annak a jele, hogy fenn van és meg van ijedve, úgyhogy mikor benéztem, láttam, hogy már ott ül az ágyában és pillog. Hálistennek 10-15 perc hátsimogatás után visszaaludt fél 8-ig, de én persze nem bírtam megint elaludni, mert miért is.
Délelőtt kínlódtunk, hogy mit is csináljunk, mert a szél fújt, de vasárnap révén minden 11-kor (vagy még később) nyit. Múzeumok, plázák, minden, nesze neked advent. 10 körül elmentünk hát a St Stephen's Green-i játszóra, 3/4-re megfagytunk, majd 11-kor ott toporogtunk a Shopping Centre előtt, hogy költenénk. Egy ideig mozgólépcsőzgettünk, majd mikor végre kinyitott a Dunnes (egy csomó üzlet 11 után is zárva!), bementünk tombizni az éneklő mikulások, hóemberek, rénszarvasok, csirkék (!) közé és vettünk négy gyertyát az adventi koszorúra (tavaly nem volt, nem is tudom, miért - no jó, tudom, de mindegy). Utána az élelmiszer részlegnél is vettünk ezt-azt, majd hazaautóztunk.
Délután AV az adventi koszorút hegesztette (nagyon szép lett, tök büszke vagyok rá: vasalás, varrógéppel varrás és palacsinta sütés után most már adventi koszorút is tud készíteni, menő), majd 6 után elmentünk a világ másik végére, Tallaght legmélyére egy hordozható kis zongora-szerűségért, amit eredetileg most adtunk volna oda P.-nek, csak úgy, de mivel túl szép, inkább visszatartjuk és karácsonyi ajándék lesz. (Szegény P.)
Este még felfaltuk a hizlaló cuccokat a hűtőből, majd búcsút mondtunk kövér énünknek. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése