Pedig annyira nem is... Bár P. láza mára teljesen lement, azért délelőtt még nem mentünk ki, biztos, ami biztos. Hogy ne kettyenjek meg az unalomtól (komolyan, egyszerűen nem értem, más hogy játszik el egész álló nap otthon a gyerekével, az oké, hogy aranyos meg vicces meg minden, de basszus számomra ólomlábakon jár az idő, miközben formabedobózunk meg leporellókat nézegetünk), szóval hogy feldobjam az otthonlétet, takarítottunk.
Először a kisfürdőszobában mostam ki a csapot meg a wc-t (közben a lábammal tartottam el P.-t a vasalótól és próbáltam feladatokat adni neki, hogy aszongya: vidd át ezt a tekercs papírt a másik fürdőszobába, dobd ki a kukába ezt a fogkrémes dobozt), aztán a hálószobában raktam rendet meg töröltem port, mielőtt felporszívóztam volna (eközben P. az ágyat trambulinnak használta, szóval a vérnyomásom az egekben volt). Ezután rendbe raktam P. szekrénykéjét, ahol már össze-vissza voltak a ruhák és attól megőrülök, leszedtem a száraz cuccokat a szárítóról és beimplikáltam azokat is a fent nevezett szekrénykébe, majd elpakoltam a szanaszét heverő játékokat (ez mondjuk elég szélmalomharc volt, mert amit elraktam az egyik kezemmel, már szedte is ki a dobozból) és végül kiporszívóztam az ő szobájában is. Ezután jött a fürdőszoba, ami a legkeményebb dió, mert vizes, P. csúszkál és társai, de végülis elég jól megúsztuk a dolgot, csak egyszer esett seggre a csap előtt és ezúttal nem verte be a fejét a kád szélébe sem. Mindenesetre kimostam itt is a wc-t, a csapot, a kádat, elpakoltam a tusfürdőket, kiáztattam a szappantartót, letörölgettem a tükröt és kihordtam az újságokat, prospektusokat a nappaliba, ami ekkor katasztrófa sújtotta területnek nézett ki még. A nappaliban a könyvespolccal kezdtem, átpakolgattam a könyveket téma szerint, úgyhogy most van térképes, szakácskönyves, gyereknevelős, mesés, regényes, nyelvkönyves és angol nyelvű polcunk. Ezután elpakoltam az apróságokat az üveges szekrényben (ez veszélyes, mert az üvegszekrény ajtaja mágnesként vonzza P.-t), letörölgettem a port és kiporszívóztam - ja, de előtte még itt is egy helyre rámoltam a játékokat - konkrétan a zongora alá. Miután ekkor már 1 óra volt, a konyhát nem kezdtem el, inkább megebédeltettem P.-t, én meg felmelegítettem magamnak egy töltött káposzta konzervet, mert rájöttem, hogy baromi éhes vagyok és borzasztóra kívánom a töltött káposztát. Ebéd után játszottunk egy kicsit, majd negyed 3kor elringattam P.-t és most dokumentálom, micsoda egy Hamupipőke vagyok.
De mit csináljunk délután?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése