A Huhogóknak üzenjük amúgy, hogy hiába csak ringatásra volt hajlandó P. elaludni születése óta, mostanság egy perc után lekéredzkedik és úgy alszik el, hogy simogatjuk a hátát és / vagy fogjuk a kezét. Szóval az "Elrontottátok ezt a gyereket, hát hogy fogjátok leszoktatni a ringatásról?" állítást / kérdést ez esetben bizonyítottan okoskodásnak minősítem.*
És itt teszem le a nagyesküt, hogy a második gyereknél tényleg minden véleményt el fogok engedni a fülem mellett.
* Ezt kiegészíteném annyival, hogy oké, valószínűleg korábban is "le tudtuk volna szoktatni" erőszakkal P.-t a ringatásról, de egyrészt minek stresszeltük volna őt is és magunkat is azzal, hogy olyanra kényszerítjük, amire még nem érett, másrészt meg valószínűleg (részben) a ringatásnak is köszönhető, hogy most 54,8 kg-ról kezdtem a fogyókúrát és nem 64,8-ról... (Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy a maguktól aludni akaró gyerekeket is ringatni kell, csak hogy fogyjunk, csak azt, hogy ha valaki igényli ezt, akkor azért valahogy ki lehet bírni.)
"Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy a maguktól aludni akaró gyerekeket is ringatni kell, csak hogy fogyjunk..."
VálaszTörlésHát ezen akkorát röhögtem :-))
Én is bizakodom, Léda napközben csak félórás-fekvőnyolcas ideig tartó ringatás után hajlandó elaludni (8 kiló már, úgyhogy szálkásításra pont jó), este viszont fürdés, kaja, ágyba letesz, és ugyan duhajkodik egy sort, de sírni nem sír, és elalszik magától.
Az elalvással nincs baj, csak azzal, hogy amikor betesszük a kiságyba (vagy erre irányuló mozdulatot teszünk), az esetek nagy többségében felébred. Hajnaltól csakis és kizárólag a szobájában lévő nagyágyon hajlandó aludni, én meg mellette. :S Na, erről kellene valahogy leszoktatni...
VálaszTörlésHát én sosem ringattam Áront, nálunk a fejsimi a menő a mai napig :-) Viszont újabban rászokott, hogy hajnalban csak akkor alszik vissza, ha összebújunk valamelyik nagyágyban...
VálaszTörlés