A hétfő csak egy hétfő

Reggel baromi jó volt, miután éjszaka fél 4-fél 5-ig forgolódtam, mert szétfagytam és be volt dugulva az orrom, megmértem a lázam és 37.7 volt. Jó, nem sok, de én sokkal szarabbul érzem magam, ha csak hőemelkedésem van, mintha lázas lennék, úgyhogy egész nap hányingerem volt, fájt a torkom, gyenge voltam és összességében úgy éreztem magam, mint a mosott fos. Ennek ellenére mostam egyet, hősiesen szórakoztattam P.-t és még főztem is valami tésztás-szalonnás-sajtos bármit, amiből végül nem bírtam enni.
Délutánra normalizálódott a közérzetem (ebben nagy szerepet játszott, hogy mikor P. aludt, én is ledőltem), úgyhogy erőt vettem magamon és lesétáltam P.-vel az udvarra, de csak azért, hogy felpróbálhassa az új sapkáját, kesztyűjét és az új overállját, amit anyuék küldtek neki csak úgy, szeretetből.
Este már egész jól összeszedtem magam, olyannyira, hogy sütöttem brownie-t*, ami tényleg nagyon finom, de hozzáteszem, hogy miután a saját szememmel láttam, mennyi cukor is van ebben a sütiben, most már világos, miért is túlsúlyosak az amcsik. Ja és süti: P. ma tökéletesen kimondta ezt a szót, úgyhogy azt hittem, megzabálom. (Érted, nem boci vagy malac vagy kutya... Süti... Tud élni...)
* alternatívaként másik recept