Ott hagytam tehát abba, hogy P. tegnap felébredt. Este még átmentünk a szomszédba AV egyik kollégájához "kártyázni", de a kártya persze elő sem került, mert P. mellett hogy is... Fél 9re értünk haza, utána fürdetés, vacsi, altatás egészen 10ig. (Erről bővebben majd a következőkben.)
Ma délelőtt karácsonyi vásároztunk, a választásunk ezúttal a Docklands Christmas Market-re esett, ahol már 2008-ban is jártunk épp ilyen tájt. P. nem akart kiszállni a babakocsiból, amint közelítettem felé, hogy kikapcsolom a szíjakat, már visítani kezdett és tolta el a kezem, hogy ő köszöni, itt ülne továbbra is, akar a halál sétálni. Helyette úgy döntött, hogy ő éhes, úgyhogy amíg mi körbeszaladtunk a vásáron, ő egyfolytában majszolt és fapofával nézett a körhintákra, az óriás csúszdára, a sok-sok Mikulásra, a fenyőfákra, mindenre. Hiszen mit neki karácsony. Egy szikra izgalom sem volt a szemeiben, úgy csinált, mintha legalábbis egy sivatagban toltuk volna. Mondjuk így sem panaszkodhatunk, bár nem lelkesítette ugyan semmi, de amíg volt a kezében puffasztott rizs, addig elégedettnek tűnt a pókerarcával együtt is. Venni persze nem vettünk semmit, még egy forralt bort sem, mert úgy véltük, talán 2 dl bor nélküli forralt bor 5 euroért mégiscsak rablás... A vásár nagy sikerére való tekintettel hazafelé benéztünk azért a Print Museum-ba is, mert idén először ott is rendeztek valamiféle árusítást. Bár magán a múzeumon csak átrohantunk, egész izgalmasnak tűnt, el is határoztuk, hogy ide még visszatérünk kettesben egyszer. Az árusok a galérián árulták a portékájukat, itt elsősorban kézművesek voltak, akik a saját kezükkel készített dolgaikat próbálták eladni. Itt vettünk is két kis cuccost, majd siettünk haza, mert 1-re hivatalos voltam egy elsősegély tanfolyamra. A tanfolyam 1-4-ig tartott, egész jó volt, bár volt egy nőci, aki irtózatos kelet európai akcentussal (ukrán?) folyamatosan fikázta az ír előadónak az egészségügyet, a bölcsiket, mindent. Oké, szerintem is fos az eü, szégyenletes az egész, de eszembe sem jut ezt a magyarokon kívül bárkinek is hangoztatni, mert bakker nézzünk már magunkba, mégsem a Mi országunk ez... A tanfolyam után elmentünk még vásárolni az ILAC-ba, ahol őrület, mi ment, de azért sikerült P.-nek venni egy kis sapkát meg egy mini karácsonyi ajándékot. Fél 7re értünk haza, uzsonna, vacsora, fürdés, fektetés, 10 óra. Írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése