Zajlik az élet

Huh, tegnap végre kimoccantunk P.-vel, izomlázam is van. A St. Stephen's Green plázába mentünk, csak úgy, hogy szívjon egy kis levegőt, miután múlt hétfő óta alig dugtuk ki az orrunkat a hülye köhögése miatt. Attól eltekintve, hogy a Mikulás odúját (vagy mije a grotto a Mikulásnak? a barlangja?) nagy ívben elkerülte és helyette a kukákon lévő Csizmás kandúrokra ekegett nagy lelkesen (Pussy in Boots plakátokkal van teli a város, including the kukák), egész jól viselte a plázázást, csak kicsit sírt oda- meg visszafelé is. (Oké, odafelé nem is sírt, hanem "csak" sikított, de olyan gyilkosan, hogy egy néni hehegve megjegyezte a dart-on, hogy "énekes lesz ez a fiú, figyeld csak meg aranyoskám..." no ja, ő lesz a következő Jimmy, ha így halad, hiszen a 7 oktáv már megvan...) No szóval tegnap városoztunk, este pedig citromos sütit sütöttem.
Ma viszonylag későn keltünk (8.37 a.m.), pakolásztam, mostam és negyed 12-kor lementünk a Céges Gyerek Mikulás Party-ra. P. meglehetősen élvezte a bulit, bár először kicsit megszeppent, látva, hogy léteznek rajta kívül más gyerekek is. Tulajdonképpen a lufi hajtogató manótól is fosott kicsit meg akkor sem volt túl oldott, mikor bementünk vele a Mikulás (na bakker, már megint) barlangjába, de összességében sírni nem sírt, csak úgy feszengett és jelezte, hogy fogjam erősen. A kedvence kétség kívül az ugrálóvár volt, úgy járt ki-be, mint akinek fizetnek érte. Egyszer ugyan lefejelt egy másik gyereket, amiből lett egy kis sírás-rívás, de két perc múlva már újra kéredzkedett vissza, hogy pattogna egy kicsit. Az ugrálóváron kívül az asztaloknál töltöttük a legtöbb időt, evéssel. A gyerekmenü sült krumpli volt csirke falatokkal és valami tojásos-csirkés összesütött izével meg gyömbéres süti, rizses akármi és gyümi. Emellett rengeteg innivaló is figyelt a hűtökben, P. dúskált a szívószálas és sportkupakos üdcsik között, a butykos ideje sajnos már lejárt, mostanság szinte csak szívószállal hajlandó inni, szóval most úgy érezhette, eljött a Kánaán... A Mikutól egyébként kapott egy kis csomagot, amiben mindenféle jóság volt, de a legjobb, hogy készült rólunk egy polaroid kép is, amin lelkesen gubbasztunk mindhárman a Mikulás mellett, hurrá. Kb fél 2re értünk haza a buliból, negyed 3 óta alszik a Ded, hiába, fárasztó volt a délelőtt.
No, felébredt, algyő.