Szokás szerint ma sem mentünk ki, mert a Ded még mindig úgy köhög, mint egy TBC-s. Oké, már kicsit ritkábban kínlódik, mint tegnap, de azért még betegecske. (Nincs annál szívszorítóbb látvány, mikor észreveszem, hogy köhög-köhög, de azért görcsösen fogja az Oroszlánkát vagy a Zebrát, akik épp léptek volna, mikor jött a roham...)
Hálistennek elértünk viszont Mikihez, úgyhogy végre megkaphatta a már októberben megvett laptopot, amire úgy vágyott már, mint a kutya. (Itt jegyzem meg, hogy milyen már az, hogy mi tizenévesen menők voltunk, mert volt commodore 64-ünk meg lemezmeghajtónk is, ez a gyerek meg tizeniksz hónaposan tudja, hogy a telefon képernyőjén húzkodni kell az ujját és akkor változik a kép... Befosás.) Szóval bár eleinte nem akartunk laptopot venni neki, végülis mégis kapott egyet, mert ez csak kívülről laptop (azaz felhajtható a "képernyője"), de nincsenek betűs billentyűi meg ilyenek, hanem van rajta össz-vissz 9 gomb (plusz az alsó zongorabillentyűk), amiket ha megnyom, zenélnek. Emellé kapott Anyuéktól egy kis karácsonyi versikéket tartalmazó kis füzetkét, egy Ruhás könyvet, egy rénszarvasos zoknit, egy sípot meg egy kis virgácsot. Bőkezű Miki járt hát nálunk.
A laptopra visszatérve, már megérte a pénzét, ugyanis segítségével P. megtanulta végre, mit mond az autó és egész délután büszkén tütűtözött. (Hogyne büszkült volna, mikor minden tütűt után megölelgettem.)
Egyébiránt vérzivataros időket élünk sajnos, elég nehéz ez az időszak most több szempontból is, de ezek most titkos problémák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése