Agresszió

Miután épp a Félelem, harag, agressziót olvasom újra és különben is megkaptam, hogy pár hozzászólásomból süt az agresszió, elgondolkoztam azon, mikor is vagyok tényleg agresszív, mikor cseszem fel az agyamat legjobban úgy igazán és következetesen, szóval nem csak úgy módjával és csak akkor, mikor olyanom van.
És megvan.
Amikor azt érzem, hogy valaki teljesen zárt, meggyőzhetetlen és képtelen a kompromisszumra. Ilyenkor még ha egyet is értenék vele esetleg, automatikusan ellenérzés generálódik bennem és már csak azért is vitatkozom, hogy elbizonytalanítsam. Miután sajnos a meggyőzhetetlenség kulcskomponense az abszolút magabiztos hit valamiben és az elbizonytalaníthatatlanság, a harcom eleve bukásra van ítélve és talán ez az, ami agresszívvá tesz, mert érzem, hogy falakba ütközöm és egész egyszerűen idegesít, mikor valaki fekete-fehérben gondolkodik és nem képes az árnyalt véleményre.
Ezért is gyanús nekem bizonyos típusú vallásosság és politikai hovatartozás. Mert elvakult és egyoldalú. Tudom, én a ló túloldala vagyok erősen, mert számomra minden érmének húsz oldala van (és azok is interakcióban vannak egymással), de amikor valaki olyan csökött, hogy XY párt minden lépését szarnak titulálja, Z döntéseit pedig egytől-egyik brilliánsnak, hát az nekem nagyon odab*sz. Épp úgy, mint az a vallásos ember, akiben egy percre sem merül fel, hogy esetleg hülyeségben hisz. Vagy aki minden szar dolgot meg tud úgy magyarázni, hogy miért is jó tulajdonképpen, hogy úgy van. Pf. Miért is jó, ha egy másfél éves baba meghal leukémiában. Gáz.
Miért nem lehet úgy, hogy rendben van, van Isten, de néha csinál gonosz dolgokat.
Vagy.
Miért nem lehet úgy, hogy én bírom Orbán Viktort, vannak jó lépései, de amit ezzel-és-ezzel kapcsolatban csinál, az ultrabéna.
Miért kell a végletesség? Miért kell félni a kivételektől? Miért gyengeség árnyalt véleményt alkotni?
Nekem igenis csomó mindenről van véleményem, elképzelésem, vannak terveim, de ha ezek megkérdőjeleződnek vagy kútba fulladnak, akkor nem érzem cikinek a módosítást. Sőt, néha nehezen vagyok meggyőzhető én is, mert makacs vagyok, de azért ha értelmesen magyaráz valaki, akkor abszolút hajlok a kompromisszumra és el tudom fogadni, hogy tévedtem.
És talán pont ezért vált ki belőlem agressziót a meggyőzhetetlenség. Mert ha én megtisztelem a másikat azzal, hogy értelmesnek minősítem az érveit és bizonyos (=hosszas) mérlegelések után látom a lehetőségét, hogy megkérdőjelezzem a saját igazamat, akkor baromira bosszant, hogy ha valaki erre nem képes és csak a magáét fújja, anélkül, hogy fikarcnyit közelebb kerülne a véleményünk vagy legalábbis elgondolkozzon ennek a lehetőségén...