Nem tudom eldönteni, hogy P. akut Apahiányban szenved-e (ebben az esetben részvétem a gyermeküket egyedül nevelő anyukáknak ismét csak) vagy jön a foga, de egy biztos, az izgágábbnál is izgágább és piszkosul irritatív. Hogy alliteráljak, kimondom, hogy ez igencsak idegesítő. Lábujjhegyen pattog 5 percenként valamerre, közben persze ekeg, vinnyog, húz a mutatóujjamnál fogva (az esetek 70%-ban a hűtő a cél, de ha felemelem, hogy mutasson rá, mit akar, csak üdvözült tekintettel húzogatja ki-be a zöldségesrekeszt, míg meg nem unom), de ha nem megyek, egyszer csak elszakad a cérnája, mozdulatlanra dermed, bepirosítja a szemeit és oltári sírásba kezd, majd a hatás kedvéért két óriási krokodil könnycseppet is kiprésel, hogy érezzem a tettem súlyát, én galád.
Ha kimegyünk, az sem jó, ma pl voltunk Blackrock-ban a játszón, amit alapból imád, de most persze minden baja volt, nem akart beülni a babakocsiba, hogy a parkolótól a játszóig toljam, a domboldalon legurult (ez mondjuk tetszett neki), majd miután nem engedtem, hogy bevesse magát fejjel a hattyúk közé és karban próbáltam vinni, kétségbeesetten apa-apázott, miközben engem hason, mellen, combon rúgott egy másodperc alatt, hiába szorítottam. (Hosszú lábai és kezei vannak és ha felveszem, hogy viszem, de ő maradni akar, akkor mint a motolla rúg-kapálózik és a fejem búbjától a térdemig nem vagyok biztonságban...) Miután nagy nehezen eljutottunk a játszóra, nem akart hintázni, rugózni, csúszdázni, semmit sem akart, csak enni, illetve visszaszökni egy pocsolyához, amit útközben látott. (Periszkóp szeme van, a fontos dolgokat (pl ha eszem, ha pocsolyát lát, ha fotózom) bármilyen szituációban kiszűri...) Remek kis délelőtt volt, no.
Meg úgy egyáltalán... Pár napja nem önmaga, pontosabban nem az Új Önmaga, hanem ez a régi, kezelhetetlen önmaga.
Foga utoljára októberben jött, szóval aktuális lehet a téma (bár már csak a 4 nagyőrlő van hátra) és erre utal az is, hogy piros az egyik arca, ki van csípve a seneke és 37.2-t mértem neki most este, de én sokkal jobban örülnék, ha AV hiányozna neki, mert akkor holnap már enyhülne ez a dilinyós korszaka...
(Amúgy hogy a külsőm tükrözze a hangulatomat, befestettem feketére a hajam most este. Talán 2004 környékén festettem be a hajam először és utoljára, akkor alig vártam vissza az eredeti színt, de most valami bekattant és úgy éreztem, meg kell tennem, így felhasználtam a kb fél éve itthon álló festéket, amit még akkor vettem, mikor úgy éreztem, "jöhet olyan nap, mikor úgy befesteném a hajamat"... És lőn.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése