Morzsa került a gépezetbe, mióta elhatároztam, hogy írok kicsit részletesebben arról, milyen könnyű az élet mostanság P.-vel ahhoz képest, mikor még fiatalabb volt, megint megkettyent. Pedig nem is írtam, csak gondoltam, hogy írok.
Először is, megint szarul alszik, tegnap például össz-vissz 9 órát aludt - és ebben ugye a nappali alvása is benne van. Ide kapcsolódva szerintem gáz, hogy még mindig minimum fél órát (de inkább 45-50 percet) kell mellette ülni, hogy elaludjon (nem, az nem jó ötlet, hogy otthagyom egyedül, mert akkor beidegesedik és utána másfél órán keresztül kell mellette ülni, hogy megnyugodjon / azt pedig, hogy "nem álmos" nem hiszem el, mert karikásak a szemei és fetreng este fél 7-től) illetve szerintem az sem okés, hogy este 10kor alszik el...
Másodszor, az idegeimre megy azzal, hogy egy 5 perces útra nem lehet vele elmenni anélkül, hogy tiltakozna... Mert ő éhes, mert ő szomjas, mert ő rágcsálna, mert ő nem akar babakocsiban ülni, mert ő nem akar gyalogolni, mert ő nem akar kézben sem lenni, mert ő le akar ülni a jéghideg földre és ott akar maradni az idők végezetéig... de nem is, mert inkább vegyem fel. De nem, inkább tegyem le. Akkor még ül egy kicsit. De ne menjek el, üljek én is mellé. De inkább húzzam fel. Sőt. Inkább csak úgy húzzam a földön. Az jó poén.
Harmadszor, türelmetlen, mint a p*csa. Neki minden most kell, sőt, már az előbb kellett és egy utolsó senkiházi vagyok, hogy előbb megpróbálom bekapni az ebédem utolsó falatját és csak azután borítom ki az építőkockás dobozt, amit mellesleg ő épp úgy ki tud borítani, mint én és máskor (pl fürdés előtt fél perccel) ki is borít, de most épp nincs hozzá kedve... És ez a türelmetlenség még oké is házon belül, jót röhögök rajta magamban, hogy pfijjj, micsoda egy erőszakos kis pulya, de mikor napjában harmincszor kapok a pofámra, no az már kicsit sok.
Szóval nem, nem könnyebb az élet ha az abszolút értéket nézzük, csak több benne a móka, ami feledteti az idegesítő kis hülyeségeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése