Imádom ezt a beszélni tanulós időszakot, imádom, hogy P. teljesen kiszámíthatatlan, épp melyik szó tetszik meg neki és így ahelyett, hogy olyasmiket mondana, hogy inni, víz, keksz, labda, szóval amik a mindennapi túléléséhez kellenének, teljesen random szavakat csíp ki a világból és azokat nyomja. A roppant fontos apály mellé most például felvette a templom és a sós zsák szavakat is és a pár napja emlegetett bab is mindennapi vendég már nálunk. (Utóbbit úgy mondja, hogy szerintem ha felvenném videóra és közkinccsé tenném, még azok is gyereket akarnának, akik eddig irtóztak a gondolattól is.)
Ezen kívül az emlékezete brilliáns (mondjuk ezt eddig is sejtettem, de most már tudom is), mert mostanság, ha éneklem neki az Este jó-t, akkor a Nem félek, de azért sírni akarok sornál az azért után már előre mondja, hogy sííííí, pedig ez a rész már igencsak a vers vége felé van, szóval kitartóan kell figyelni, hogy jól időzítse a mondandót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése