Annyira hülye, kettős érzés ez az itthonlét, egyrészről nem szeretem ezt a kilátástalanságot, azt, hogy itt minden Múlt, bármerre nézek (most nem az ország szintjén gondolkozom, hanem, hogy nekünk itt a Múlt volt, nem a Jelen van, ez nem az én világom itt, ez egy visszalépés, ez most nem az én életem), másrészt meg nem érzem Írország hívó szavát sem, nem vágyom vissza most, oké, a tenger hiányzik meg a nyelv (!) is, de egyébként sehol sem lennék most szívesen. Se itt, se otthon. Rajtam van egy ilyen kamaszos rémület, úgy érzem magam, mint egy harmincéves arcú tini, aki leányanya lett valahogy és gőze sincs, hogyan tovább.
Mindemellett van pár dolog, ami elég szarul esik. Amíg kinn voltunk, kevésbé éreztem az ebből adódó rosszkedvet, mert nem volt ilyen megfogható, de most, hogy itt vagyunk, csomószor eszembe jutnak ezek a bántó probléma-szerűségek és tökre elszomorodom. Csak egy:
Tavaly is, meg most is, hogy hazajöttünk, körbeírtam a volt gimis osztálytársaimnak, hogy találkozzunk, sok gyerek van már, jó buli. Tavaly még mindenkinek írtam, akinek tudtam bármilyen elérhetőségét, legyen az fb, iwiw vagy egy sima e-mail cím. Már akkor is idegesített, hogy vagy 30 ember közül 15 reagálni sem volt képes, annyit sem, hogy nem érek rá, úgyhogy idén már csak az fb-n csináltam egy eseményt és miután a 24 emberből 15 visszajelzett (11, hogy jön, 4 hogy nem ér rá, nincs itthon, bármi), a maradék 9-nek írtam egy pár sort is, hogy "biztos elkerülte a figyelmedet, de meghívtalak, bla bla". 9 emberből mennyi írt vissza? Egy, azaz egy darab. A maradék 8-tól semmi sem jött. Pedig folyamatosan posztolgatják a dolgaikat, hogy kimentek pipilni éppen, hogy beleesett a kútba a telefonjuk, meg mit tudom én, bármi, de egy két soros meghívásra nem képesek kb tíz másodperc alatt írni. Persze én vagyok a barom, minek próbálkozom. Mondjuk ahogy tavaly még mindenkinek írtam, most meg már csak azoknak, akik fb-n vannak (és akikről így látom, hogy élnek, ráérnek, hiszen neteznek), jövőre már csak azoknak fogok írni, akik eljönnek idén. Lehet, hogy másnak ez természetes és valószínű hagyni kellene a bunkó embereket a francba, de én ilyen kitartó és alapos vagyok, szeretem tisztességesen csinálni a dolgokat. De ha nem, nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése