Újak

• P. nagy poénzsák, pl elkezdett dúdolgatni, ami már önmagában is vicces (hogy ne mondjam, übercuki, de persze én ilyen szót nem használok), de a poén, hogy csak bizonyos számokat hallgatva dúdolgat, szóval van már neki ízlése is vagy mije. 
• Aztán kevésbé mókás, de ugyancsak aranyos egy szinten, hogy ha rászólunk vagy azt mondom neki, hogy NEM! (így, csupa nagybetűvel), akkor befogja a fülét, hiszen amit nem hall, az nincs.
• Azt, hogyha éhes akkor a szájára mutogat (illetve minél éhesebb, annál mélyebben nyúl bele a szájába, múltkor már öklendezett is), valami úton-módon generalizálta és most már lazán mutogat a számára kedvesnek látszó felnőtteknek is, meglehetősen kétes fénybe vonva ezzel szülői kompetenciámat (ti. hogy felismerem, mikor éhes). 
• Ami az idegeneket illeti, sajnos nem túl jó az összkép, ha valaki ráköszön, továbbra is elbújik vagy mögém vagy a babakocsi mögé vagy pedig teljesen elfordítja a fejét, mint aki ott sincs és igyekszik pittegve-pattogva tova szaladni...
• Pár centi magasra végre képes felugrani helyből.