Látnivalók

Hogy miket is láttunk, hol is jártunk, mióta itt vagyunk... A játszótereket már kiveséztem, azokról most nem irnék megint, elég annyi, hogy a délelőttjeinket P.-vel az alant emlitett játszóterek egyikén szoktuk tölteni, hol itt, hol ott, mint a vándormadarak. 20-40 perc alatt odasétálunk, 1 órát játszózunk, 20-40 perc alatt hazamászunk. Délután általában dettó. Beállt a rendszer. Emellett viszont várost is nézünk időnként, hogy miket is láttunk már, ime hát:

• Múlt vasárnap friss (és naiv) turistaként vettünk két napijegyet a Monorail-re (OMG) és bementünk vele a központba. Nagy nehezen odataláltunk a Hyde Parkba, amiről azt kell tudni, hogy Sydney tüdeje, de ha ez valóban igy van, akkor nagy a baj, mert milyen tüdő az, amelyiknek minden pontjából látszik / hallatszik a park körüli hatalmas autóforgalom... Nagy szerencséje a parknak, hogy szinte összeér a Botanikus kerttel, igy könnyedén át lehet nyergelni a "tüdőről" a "normális parkra", ahol az ember már sokkal nyugodtabban engedi el a gyerekét, hogy fuss, Forest, mert nem tart attól, hogy egy autó alá rohan szegény lelkes kölök. A Botanikus kertben van az Art Gallery, oda is besétáltunk, ha már ott voltunk, majd miután meguntuk, hogy P. minduntalan liftezni és mozgólépcsőzni akart műélvezet helyett, hazafelé vettük az irányt.     
• A Hyde Parknak egyébként csütörtök délután is adtam egy esélyt. Gyalog berohantam P.-vel a központba, majd mászkáltunk egy kicsit a parkban, ezúttal egy másik részében. Sajnos ismét megállapitottam, hogy valahogy túl keskeny az egész, az ember nem tudja elfelejteni, hogy egy világváros közepén van a felhőkarcolók tövében, zúgás-motorberregés hallatszik mindenfelől, arról nem beszélve, hogy megfojtanak az épületek... Ami ennek ellenére tetszik a Hyde Parkban az az ANZAC memorial, amiben van egy kis kiállitás a Gallipoli ütközetről, az első világháborúról és az ausztrál-új-zélandi katonaságról. Miután P.-vel mentem be, nem tudtam tökéletesen körbenézni, de amit láttam, az alapján érdekesnek tűnt a hely. 
• Most szombaton AV bérelt egy autót, igy, hogy kihasználjuk, kétszer is kikocsiztunk. Először, délelőtt a Manly tengerpartra mentünk, ami nem hiába hires: gyönyörű. Május van, azaz otthoni aggyal november, ennek ellenére tűzött a nap, meleg volt, a homokban fürdőruhában napoztak az emberek, a tenger óriási hullámokat vetett, a parton röplabda meccsek folytak, mi pedig azt gondoltunk, ez aztán az élet... P. roppant élvezte a hullámzást, mezitláb, felhajtott gatyaszárral rohantunk be a vizbe, majd menekültünk ki a viz elől vagy fél órán keresztül nagyokat röhögve, nagyon vicces volt, baromira élveztem az egészet, imádom ezt a helyet.
• Másodszor, azaz délután a Grand Pacific Drive-nak vágtunk neki, de kicsit elcsúsztunk / elszámoltuk az időt, mert mire az izgalmas tengerparti részhez értünk, kezdett sötétedni. (Ez kicsit idegesit mondjuk, hogy fél 6-kor már tök sötét van...) Az út a Királyi Nemzeti Parkon át vezet először (ez a nemzeti park a világon a második legrégebbi), de mivel rohantunk az óceán felé, nem igazán élveztük a kilátást, baromira hosszúnak tűnt ez a szakasz. Bár eredetileg Wollogong-ig akartunk menni, Thirroulig jutottunk csak a sötétedés miatt, amit kicsit sajnálok, de igy jártunk. A Bald Hill-i kilátónál ki tudtunk nézni, a Sea Cliff Bridge-n át tudtunk hajtani, ezek miatt már megérte ennyit autózni. A hid után az első játszótérnél megálltunk, P.-t szabadjára engedtük egy kicsit, majd lesétáltunk az óceánig is, ahol egy rakás tök jó kép készült, hurráhurrá.
• Vasárnap, mivel már nem volt autó, viszont volt Funday Sunday, hajóztunk egy kicsit. Először a Circular Quay-ig mentünk el, majd körbe sétáltuk az Operaházat és begyalogoltunk a Botanikus kertbe. Természetesen megint remek idő volt, sütött a nap, 20-21 fok, meg tudnánk szokni... Hazafelé sült krumplit majszoltunk és ismét úgy éreztük, mi vagyunk az élet császárai. 
• Délután megint kompoztunk, ezúttal kicsit hamarabb leszálltunk, a Vidámparknál. Mivel egy valamire felülni 10 dollár lett volna, a napijegy viszont 30 dollár körül van, úgy döntöttünk, esetleg visszajövünk majd egyszer, ha sok időnk lesz, de most csak körbenézünk, milyen attrakciók is vannak. Mit ne mondjak, jól nézett ki a park, de számomra kicsit félelmetes volt, nem tudom, vissza akarnék-e valaha térni... Mindenesetre jól felmértük a terepet, úgyhogy csak a fél 6-os kompot kaptuk el hazafelé, igy sötétedésben megcsodálhattuk a Harbour hidat, az Operaházat és úgy egyébként is, a tengert és a kivilágitott felhőkarcolókat.