Szélsőségek

• Péntek délelőtt besétáltunk egy szuvenir boltba, hátha lesz gumilabda végre és egyébként is, gondoltam megnézem, hányféle koalás-bumerángos-kengurus biszbaszt árulnak egy ilyen helyen. A kis üzletben nagyjából 6-7 eladó beszélgetett, mi (= P. meg én) voltunk az egyetlen nézelődők. Letettem a babakocsit egy csupasz területen, kézen fogtam P.-t és bementünk a pólók közé válogatni. Kb 1 percet töltöttünk ott, mikor jött egy ázsiai kinézetű eladó, hogy mit keresünk. Miután mondtam, hogy nézelődünk, de különben egy olyan 20-22 cm átmérőjű gumilabda jól jönne; a nő rámutatott egy 5 centis lasztira, hogy ez van csak, nagy labda nincs, legyek szives kivinni a gyereket az üzletből. (P. ezalatt mereven állt egy rakás pamut koalamaci előtt, meg sem moccant, egyszerűen bámulta őket.) Én csak lestem, mint egy hülye, hogy jól értettem, mit akar ez az idióta, gyerekek nem léphetnek be a boltba vagy mi a franc van, majd felkaptam P.-t és hőbörögve kivonultunk az üzletből, hogyaszongya csak gratulálni tudok ehhez a kedves és gyerekszerető hozzáálláshoz, viszlát. Őszintén, akkor mit lépett volna, ha P. hozza a formáját és össze-vissza hisztizik, hogy neki ez vagy az az autó kell vagy sir vagy rohangál vagy mit tudom én... 
• Tegnap sétáltunk hármasban az Operaház előtt; AV gyártotta a sztárfotókat a környékről, én meg P.-t tilitoliztam a babakocsiban, mutogatva neki, mi micsoda (tenger - hajó - korlát - lépcső stb), mikor látom, hogy egy (szintén ázsiai) kinézetű fickó mutogatja P.-t a barátainak és mond valamit. Jó, hát beszéljen gondoltam, szabad a szó; majd mikor AV szólt, hogy rá kéne adni P.-re a sapkáját, mert erősen tűz a nap, én leguggoltam mellé (már P. mellé) és elkezdtem ráigazgatni a sapit, látom, hogy a pali áll előttünk és kb 2 méterről a képünkbe fotóz, de még cicceg is, hogy P. nézzen már a kamerájába. Mit ne mondjak, lefagytam, hogy ezt igy most hogy, de mire szóltam AV-nek, hogy látta-e mi volt, a fickó már sarkon is fordult és elsétált a társaival. Utána még vagy 15 percig ezen agyaltunk, mi vagyunk-e a hülyék, hogy ügyet csinálunk egy szimpla fotóból vagy tényleg furcsa volt a faszi viselkedése, majd abban maradtunk, hogy biztosan egyszerűen érdekesnek tartotta P.-t az ipse és nem tudott angolul, hogy engedélyt kérjen a fényképezéshez... Mindenesetre érdekes volt a dolog.*

* Kiegészités:
Valószinűleg tényleg csak arról van szó, hogy a japánok szépnek / különlegesnek látják P.-t és ezt nem is rejtik véka alá: tegnap délután a kompon két japán lány ült velünk szemben, akik ahelyett, hogy a kilátást, a tengert, a várost nézték volna, végig minket (=P.-t) stirölték és bármit csinált is az Úr (pl kért inni, kitátotta a száját, hogy belerepüljön a banán, megijedt a komp dudájától stb) ők ketten csak kuncogtak, megjegyzéseket tettek és láthatóan nagyon tetszett nekik, hogy egy ilyen aranyos kisfiú ül velük szemben. Aztán ma délelőtt szintén. Miközben én válogattam a képeslapokat (1 perc > x), egy nőci odajött P.-hez, hogy jajjjistenem, de drága, hát hagy simogassam már meg a haját (ekkor már simogatta) és hosszasan lelkendezett, milyen csodaszép gyerek.