Oldalak

2012. május 17., csütörtök

"... the time of my life..."

Az elmúlt két napban aktivan várost néztünk P.-vel. Imádok várost nézni. Bónuszként P. is imád várost nézni. Kijelenthetem, hogy igy két éves pár naposan abszolút városnézés kompatibilis kisfiú.
Az egész úgy kezdődik, hogy beharangozom neki, hová megyünk. (Pl: játszótér / tenger) Közlöm a távot is és hogy igénybe fogunk-e venni valamilyen tömegközlekedési eszközt. Ha igen, beül szépen a babakocsiba, ha nem, gyalog vágunk neki, mármint úgy, hogy én tolom a kocsit, ő pedig sétál mellettem. Ha tömegközlekedünk, szépen viselkedik ha a jármű székén ülhet akár csak egy megálló erejéig is és mivel általában liftezünk a vágányokhoz, útközben sincs nyikorgás, mert mig odaérünk, erőt ad neki az Igéret, Hogy Hamarosan Liftezni Fogunk. Miután megérkezünk az úticélunkhoz, szépen kiszáll a babakocsiból, nézeget, mutogat, kérdezget, ámul-bámul, majd napszaktól függően kap egy banánt vagy egy joghurtot, amit a Hely legtutibb pontján fogyaszthat el (pl egy szép padon a kikötőben a hajókat bámulva vagy egy szökőkút káváján) és indulhatunk haza gyalog vagy babakocsizva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése