Nyaralás - part 1

No szóval.

Szombaton reggel 3/4 6-kor csörgött az óránk, mert a gépünk 8.20-kor indult az igen igéretes elnevezésű Sunshine Coast-ra és szerettünk volna 7-re kinn lenni a reptéren. P.-t 1/4 7-kor ébresztettük, bedobáltunk még ezt-azt a bőröndökbe, kiüritettük a kukát és a hűtőt (komolyan, ezt rühellem legjobban az elmenetelekben, hogy minden hülyeségre gondolni kell) és egy japán(nak kinéző) bácsi taxijában kirepesztettünk a reptérre, útközben megcsodálva a napfelkeltét. A becsekkolás teljesen rendben zajlott, csakúgy, mint a repülőút, ami összesen 1 óra 20 perc volt, ha-ha, hát mi az nekünk. P. autókázott, evett egy banánt, egy fél muffint (a másik felét rámmorzsázta) és már le is szálltunk. (Hálistennek, teszem hozzá, mert kezdtük kissé klausztrofóbiások lenni, miután a repcsi olyan mini volt, hogy ha P. felült a székre, a lába elérte az előtte ülő széktámláját, pedig nem egy gólya tipus...) A Sunshine Coast-i repülőtér egyébként igazán kis helyre valami: a nemzetközi repterekre jellemző összevisszaság és tülekedés abszolút hiányzik róla, cserébe vannak viszont pálmafák meg csobogók... Miután megkaptuk a bőröndjeinket, következhetett a kölcsönautó felvétele, ami kissé nehézkesre sikeredett, de sebaj, legalább volt időnk P.-vel begyűjteni jó sok térképet meg prospektust. (Note 1: egy hétre csak az autósülés 64 dollár volt, 15 ezer forint, hát agyam eldobom, komolyan. Note 2: amikor azt irom, hogy sebaj, legalább volt időnk..., azt nem úgy kell ám elképzelni, hogy P. szépen fésült hajjal és öltönykében a kezemet fogva elsétált velem az információs pulthoz, hanem úgy, hogy mint a vaddisznó szaladt körbe-körbe az épületben, én iszkoltam utána a babakocsival és mikor véletlenül megláttam, hogy az egyik pult teli van prospektusokkal, felmarkoltam egy tonnányit és kacsáztam tovább P. után, aki persze néha hasra esett, néha megpróbált rámászni a futószalagokra és általában próbálta maga előtt tolni a két bőröndöt azon a reptéri tilitolin... Mókás volt és pihentető, na, fél órán keresztül ámokfutósat játszani egy huszonöt négyzetméternyi helyen...). Mindenesetre, mikor végeztünk és kiléptünk a légkondis reptérről, nagyon jól esett, hogy megcsapott a meleg, bevallom, mert elhitette, hogy valóban nyaralunk, még akkor is, ha tél van és akkor is, ha ugyanúgy rohangálunk P. után, mintha otthon lennénk ...
A Maroochydore mellett lévő reptérről ezután úgy fél óra alatt jutottunk el a szállásunkra, amit elvileg csak 2-től foglalhattunk volna el, de szerencsére nem volt gáz, hogy fél 1kor már ott tobzódtunk, úgyhogy felmértük a terepet, felvittük a bőröndöket, majd visszaszaladtunk a Mekibe ebédért. (Igen, ciki a Meki egy kisgyerekkel, de hát ez van.) Ebéd után csendespihenőztünk, pontosabban P. meg én aludtunk két órát két összetolt kanapén, AV meg lement szétnézni a szálloda köré és hozott rágcsát, mert tudja, hogy anélkül én semmi vagyok... Délután, mikor felkeltünk, lesétáltunk a partra és a Bulcock beach-től végigpróbálgattuk az összes játszóteret a King's beach-ig. (Szám szerint három játszótéren jártunk, egy-kettő kisebben viszont nem álltunk meg, mert erősen sötétedett és hajtott a vágy, hogy megnézzük, milyen is a hires interaktiv vizijáték a King's beach-nél. (Semmi különös, annál is inkább, mert nem ment, mikor odaértünk.)) A játszók közül egyértelműen a legközelebbi, a Bulcock beach mögötti lett a kedvencünk, ide rendszeresen visszatértünk a későbbiekben is. Miután vaksötétben visszaloholtunk az apartmanhoz, bevágtuk magunkat a kocsiba, hogy no, most aztán jól bevásárolunk (a közelben volt Coles, Aldi, SupaIga és Woolworth is), amikor is megdöbbenve konstatáltuk, hogy mindegyik üzlet zárva van este 6-kor... Kénytelenek voltunk hát egy NightOwl-ba betérni, ahol egy 800 grammos kenyér 5 dollártól kezdődött és nem volt egy szál felvágott vagy vaj sem... Végső kétségbeesésünkben vettünk 6 tojást meg egy kenyeret és olaj / margarin / vaj nélkül elkészitett rántottát vacsoráztunk, úgy, hogy én mondjuk kifejezetten utálom a rántottát. Vidám volt, no. Az estét a reptéren felszedett térképekkel töltöttem, próbáltam memorizálni a látnivalókat, latolgatni, mikor, hová menjünk az elkövetkezendő héten.

Vasárnap reggel Mooloolaba-ra autóztunk, a tengerpartra. Eredetileg a Point Cartwright lett volna a cél, de nem tértünk le időben az egyik útról, úgyhogy Mooloolaba-ig jutottunk helyette. P. amint meglátta a tengert (= óceánt, de ezt mindig elfelejtem), azonnal kapkodta is le a cipőjét meg a zokniját, hogy tombizhasson a homokban meg a vizben. Ahhoz képest, hogy mikor Bondi-nál voltunk, mindenáron bele akart gázolni a habokba és folyton meg kellett menteni az életét, most már óvatosabb duhaj volt a legény, követve az ausztál kiscsákókat, ahelyett, hogy befelé rohant volna a vizbe, rájött, hogy az a lényeg, hogy ha jön a viz, ő kifelé szaladjon, a hullámok elől... Ennek ellenére, jó fél órányi tengerparti szaladgálás után történt egy kis baleset, egy nagyobb hullám ugyanis úgy meglegyintette szegénykét hátulról, hogy iszkolás közben, mint a gyalogbéka belehasalt az iszapos vizbe és totálisan elázott, de pelusig. Mivel a viz elég hideg volt (mondjuk úgy nekünk hideg, olyan 20 fokos), azonnal peluscsere, ruhacsere a homokban, mit ne mondjak, nem volt egy egyszerű menet, de megoldottuk. Mivel ezután a kis affér után P.-nek már nem volt hangulata tovább vizezni, felmentünk a parti játszóra egy kicsit hintázni és jégkrémezni, majd dél körül hazaindultunk. Hazafelé beugrottunk a Coles-be vásárolni és egy gyors ebéd után P. némi rábeszélés után elaludt. Itt jegyezném meg, hogy egész jó arc a gyerek, mert bár nem volt kiságyunk, két összetolt kanapén olyan szépen hunyt, hogy öröm volt nézni. Kicsit hempergőzött ugyan (kicsit? haha), de leesni pl egyszer sem esett le, egy hős, komolyan.
Mig szunyált, mi felszöktünk a tetőteraszra a jacuzziba, hogy azt higyjük, valóban nyaralunk, bár sajnos a meleg vizben csücsülve végig attól tartottunk, hogy lenn felébred csórikám és majd keres és majd jaj, mi lesz akkor. Mondanom sem kell, nem ébredt fel csak 3 körül, akkor viszont észrevettünk, hogy sajna folyik az orra... No klassz. Délutáni program gyanánt elautóztunk a Currimundi lake-hez, mert azt olvastam, hogy remek kis ösvény vezet át a dzsumbujon egészen a tengerig, de miután a remek kis ösvény igen kevéssé tűnt gyerekbarátnak, egy másik, kiépitett ösvényen indultunk el, ami viszont nem igazán vezetett sehová, ámbár egész szép volt... A tó mellett hálistennek volt egy kis hinta, igy miután visszaoldalogtunk a sehová sem vezető ösvényről, P. jót szórakozott, mig mi készitettünk egy-két fotót a romantikus naplementéről. Este AV-nek sajnos dolgoznia kellett, úgyhogy fél 2 körül feküdt le és mi sem aludtunk túl jól, P. ugyanis nem kapott levegőt, igy mellette töltöttem az éjszakát, ami mint tudjuk, borzalom, tekintve a kölök ficergési együtthatóját.

Hétfőn egész későn, fél 9-kor keltünk, úgyhogy csak a közelbe, a Dicky beach-re mentünk le. Ennek a partszakasznak az az érdekessége, hogy van rajta egy rozsdás hajóroncs, ami egy ciklon miatt futott zátonyra még az 1800-as években. (Természetesen amikor zátonyra futott, még normális hajó volt az illető, utána lett csak roncs persze, de ezt most nem tudom, hogyan is fogalmazzam meg szabatosabban...) A "tragikus légkör" ellenére P. meglehetősen jól elvolt egyébként, lelkesen homokozott mindenféle kellék nélkül a két csupasz kezével, majd később boldogan dobálta a kagylókat meg a kavicsokat a tengerbe, gondosan ügyelve arra, nehogy egyetlen csepp viz is elérje a lábát. A gyermek délutáni alvása alatt leugrottam kicsit sétálni, megnéztem milyen az apartmanunk a távolból, a Briebi sziget másik oldaláról, a Golden beach felöl, majd beruháztam egy homokozóvödörbe meg kislapátba, kisgereblyébe, hát legyen már boldog az a szerencsétlen fiú. Délután a King's beach-re autóztunk, ahol megint a homokozás volt a fő műsorszám, ez olyan nem-lehet-megunni programja lett P.-nek, főleg igy, hogy homokozóvödröt is kapott... Mivel 5 felé már igencsak hűvös lett, felmentünk a Bulcock beach mögötti játszóra és egészen 6-ig ott szórakoztunk. Bár ekkor már teljesen-totálisan náthás volt P., az éjszaka egész jól telt, hurráhurrá.

Kedden, hogy egy kicsit változatosabb legyen a program, délelőtt elautóztunk a Glasshouse Mountains irányába, pontosabban a "Scenic route-ot" követve egy elég nagy kerülővel elmentünk a Mary Cairncross parkba, mert a térkép szerint onnan kiváló kilátás nyilik a hegyekre. Az igazat megvallva, a kilátás cseppet sem volt szebb, mint bárhonnan máshonnan, de sebaj, fő a változatosság, legalább elmondhatjuk, hogy ott is jártunk. Hazafelé találtunk egy szuper játszóteret Landsborough-nál, a Pioneer Parkban, ahol egészen elképesztő játékok voltak (pl flying fox kicsikek vagy három személyes gyerek körhinta), úgyhogy végül ez a program az egyik legsikeresebbé nőtte ki magát a döcögős kezdet ellenére. P. alvása alatt AV leugrott az Aldiba nézelődni, majd a nap második programjaként a Moffat beach-en kötöttünk ki, ahol a szokásos homokozás után ezúttal labdáztunk is, hiába, ez a nap tényleg a változatosságról szólt... Este beugrottunk a Woolworth-be, ahol még sosem voltunk az elmúlt két hónapban (nem tudom, emlitettem-e már, hogy a keddi napunk milyen fantasztikusan változatosra sikerült), majd az éjszaka megint meglehetősen csendesen telt.