Oldalak

2012. június 27., szerda

Szeretem délelőtt

Komolyan, néha irigykedem magamra. Például az olyan délelőttök miatt, mint a mai...
Mivel tegnap egész nap esett az eső és szobafogságra voltunk itélve (jól elszórakoztunk azért, például filctollal átszineztünk egy lufit, úgy csináltunk, mintha az egymás mögé állitott székek egy vonat vagonjai lennének és utaztunk mindenfelé, takaritottunk például), ma miután szépen sütött a nap reggel, már negyed 10 körül nekivágtunk a városnak. Ugyan mióta P. rájött, hogyan tudja kicsattintani a babakocsija szijait, kicsit nehezebben közlekedünk, mert nagyjából 5 percet bir ki a kocsijában ülve, majd babrál egy másodpercig és már ki is csúszik a tálca alatt (ekkor általában nem tudok időben megállni és rátolom a kocsit, de nem bánja már), azért valahogy eljutottunk a Hyde parkig, majd onnan átsétáltunk a Botanikus kertbe. Ezúttal a Woolloomoolloo kapun mentünk be, ami jó választás volt, mert a kapu közelében nagyon sok, még nem látott újdonság volt, például volt egy kaktuszos kert, egy "esőerdő ösvény", pár kis tó, egy gesztenyefa-szerű kivánságfa, egyszóval minden, mi szem-orr ingere, úgyhogy jó nagyot sétáltunk a tiszta levegőn. P. kisangyalként ismerkedett mindennel, néha kekszezett, néha evett egy falat banánt, néha jól lemaradt, néha jól előreszaladt, de összességében nagyon szépen viselkedett, két-három öreg néni meg is állapitotta, milyen aranyos, rendes gyerek. (Az aranyos, rendes gyerek teszem hozzá egyszer a frászt hozta rám, mert a "fernery"-ben (nem tudom, mi ez magyarul) egyszer csak nyoma veszett. De egyik pillanatról a másikra, nagyjából két másodperc alatt. Mint egy hülye, rohangáltam össze-vissza, szólongattam, hivogattam, már-már kezdtem úgy érezni magam, mint Jodie Foster, mikor is meghallottam, hogy valahonnan kétségbeesetten nyanyázik... Az igazat megvallva borzasztóra beijedtem, hogy elhagytam, de látszott rajta, hogy ő is megrettent kissé, mert vagy 10 percig csak cipeltette magát, se a kocsiba nem volt hajlandó beülni, se gyalogolni nem akart...) 3/4 12-ig sétálgattunk, majd ekkor célba vettük a kompot és 20 perc alatt lesétáltunk a Circular Quay-ig, ahonnan annak rendje és módja szerint hazahajókáztunk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése