Nyaralás - part 2

Az első rész után ime hát a második:
Szerdán - a nyaralás közepén - újra célbavettünk a Point Cartwright-ot, ami tizeniksz km-re volt tőlünk, tehát nem a világvégén, ehhez képest már "távoli" végállomásnak számitott. Miután homokoztunk a szinte teljesen kihalt Buddina beach-en, visszasétáltunk az autóhoz és elgyalogoltunk a 300 méterre lévő kilátópontig, ahol gyönyörűséges látvány fogadott, hiszen jobbra ott volt többek között a Mooloolaba beach, előre és balra pedig a végtelen tenger... Nagyjából délre értünk haza, amikor is felvonultunk a tetőteraszra grillezni. Előző este csináltam tzatzikit (kissé savanyú lett valahogy), a sütőben sütöttünk sültkrumplit, a barbecue-ra pedig rávetettünk két húst és néhány virslit. Nem mondom, hogy tökéletes volt az ebéd, de tekintve, hogy először csináltunk ilyesmit (értsd először használtunk egyet a lépten-nyomon megtalálható barbecue sütők közül, azért pont most, mert ez a "sajátunk" volt, a "saját" tetőteraszunkon), szóval ahhoz képest nem is volt rossz. Ebéd után levittem P.-t aludni, majd délutáni programként lesétáltunk a Bulcock beach mögötti játszóra, ahol szokás szerint sötétedésig maradtunk. Az estét a KMarkt-ban zártuk, ahol P. kapott egy fakirakószerűséget meg egy kishajót fürdéshez.  

Csütörtökön délelőtt a Glasshouse Mountains-ba autóztunk, ezúttal a "hivatalos" kilátóhoz. Az út nagyjából egy óra volt, P. nagyon szépen birta és mi is, miután sikerült találnunk egy magyar adót a rádión, amin egy néni a magyarországi bortermelés átalakulásáról beszélt... A kilátás amúgy nem volt káprázatos, mindenféle fák-bokrok belógtak, de ez van, mindent a természet bujaságáért. Itt a kilátónál egyébként mókás dolog történt, P., aki igencsak tartózkodó és visszafogott idegenek társaságában, beleharapott egy kekszbe, amit egy néni nyújtott feléje, majd blazirt képpel továbbállt, rámutatott néhány hangyára a földön (hannya, hannya) és visszatért a nénihez még egy harapásért... Még nem igazán dolgoztam ki magamban, hogyan álljunk az idegenektől ne fogadj el semmit parancsához, úgyhogy nem zavart a néni bőkezűsége, inkább örültem, hogy P. végre "nyitott" valaki idegen felé, még ha a hasán keresztül is. Hazafelé beugrottunk a már bevált játszóterünkre, a Pioneer Parkba, majd a délutáni alvás után elautóztunk a Dicky beach-re homokozni, ami ezúttal nem sült el túl jól, mert egyrészt fújt a szél és 4 után már igencsak hideg volt, másrészt pedig mert rajtunk kivül összesen egy négy-öt fős társaság volt a parton, de ők kriketteztek és folyton attól féltünk, hogy valamelyikünket jól fejbecseszik a labdával... Mivel elég korán volt még, úgy döntöttünk autózunk még egy kicsit, kipróbáljuk a Hungry Jack's-et, ami az itteni Burger King (!), úgyhogy elgurultunk a caloundra-i "éttermükbe" és hazavittünk egy kis kóstolót. Bár a Mekinél a HJ egy fokkal jobb volt, még mindig gázabbnak éreztük, mint az ir Burger King-et, pedig ugye az sem a gasztronómia csúcsa, igy el is határoztunk, hogy ha lehet, többet azért nem eszünk gyorsétteremben, mig itt vagyunk...
Pénteken - bár rossz időt mondtak - szokás szerint napsütésre ébredtünk (azért nagyon menő dolog egy hétig úgy nyaralni, hogy kihúzod a sötétitőfüggönyöket és szikrázóan kék az ég, egyetlen felhő nélkül minden áldott napon), úgyhogy nekivágtunk a leghosszabb túránknak, felautóztunk egészen Noosa-ig, ahonnan már látszik a Fraser islands. Mikor megérkeztünk a partra, remek hangulat fogadott, többen úsztak a (számunkra észveszejtően hideg, kb 19-20 fokos) vizben, a homok meleg volt és roppanós, a tenger pedig mélykék és szeszélyes... Homokoztunk egy ideig, majd elsétáltunk egy játszótérre a Noosa folyó partjára és onnan felautóztunk egy kilátóba, ami megint nem volt egy nagy szám (úgy tűnik, itt ilyenek a kilátópontok), ugyanis az erdő közepén volt és több fára láttunk rá, mint bármi másra. Innen lefelé vettük az irányt és úgy döntöttünk, keresünk egy boltot, ahol veszünk ezt-azt ebéd gyanánt. Miután P. evett egy joghurtot (csoda!), mi meg 2-2 palacsintát, hazaindultunk. Útközben P. aludt, majd mikor bekanyarodtunk az apartman garázsába, felébredt. Otthon gyorsan főztem valamit, megebédeltük, immáron másodszor, majd elautóztunk a Golden beach felé és megálltunk az első játszótéren, ami nagyon kis helyes játszó volt, jó sokáig elszórakoztatott mindhármunkat. Az este a pakolás jegyében telt, kissé szomorkodva gyömöszöltük be a cuccainkat a bőröndökbe, majd megállapitottuk, hogy ez a nyaralás benne van a Top 3 nyaralásainkban és nyugovóra tértünk.
Mikor szombaton felkeltünk, fújt a szél és esett az eső, hiába, nyaralási hetet is kell tudni választani... (Annál is inkább, mert ezen a héten már iskolai szünet van a lurkóknak és az első fecskék már péntek este megérkeztek, jelentősen növelve ezzel a szálló zajszintjét... Jó, egy estét lazán kibirtunk, de áldottuk az eszünket, hogy megelőztük a rohamot.)
És akkor végül még pár kép:    

Kilátás a tetőteraszról

Kukifa (no jó, csak egy szegény pálma élősködőkkel)